Ugrás a fő tartalomhoz

  • PEOPLE & FOCUS
  • HR menedzsment
  • HR változáskezelés
    • jövőkép és humán stratégia
    • szervezettervezés
    • munkáltatói márkaépítés
    • szervezetfejlesztés
    • vállalati ösztönzéspolitika
    • személyzetfejlesztés
    • munkaerő-biztosítás
    • érdekvédelmi kapcsolatok
    • MI és az AI
  • HR business coaching
  • Kapcsolat
  • PAP(P)OLÓ
  • ÖSSZHANGBAN
  • WANTED
  • HOL NEM VOLT MUNKAKÖRÖK

Legutóbbi bejegyzések

  • Nem majombolygó, hanem egérutópia
    2026. júl. 5.
  • VÁLTOZÓ MUNKA-TÉR-ERŐ: Pusztító présbe hajszolja a dolgozókat a végtelen növekedés mítosza?
    2026. júl. 1.
  • Az egészségügyi és az egészségügyben dolgozók májuseggye
    2026. júl. 1.
  • Jelenléti bónusz
    2026. jún. 30.
  • gyerek.házi.munka
    2026. jún. 27.
  • Ahol apa vigyáz a gyerekre
    2026. jún. 21.
  • Nem HUMAN RESOURCE, hanem PEOPLE Management
    2026. jún. 10.


Negatív ösztönzés hiányában elszabadul(t) a pokol?

2020. szept. 28. 14:22

Az amerikai Kongresszus 1850. szeptember 28-án fogadta el, az évszázados hagyományokkal rendelkező korbácsolás eltörléséről szóló törvényt, melynek értelmében a nyers testi büntetés alkalmazása tiltottá vált. A szabályszegőket innentől kezdve korbácsolás helyett elzárással, az élelmiszer fejadag csökkentésével, vagy éppen a fizetés megvonásával büntethették „csak”, melynek hírére az amerikai haditengerészetnél szolgáló tisztek egy jelentős hányada úgy vélte, hogy a „kilencfarkú macska” nélkül a hadihajók fedélzetén gyorsan elszabadul majd a pokol.

A „kilencfarkú macskaként” emlegetett korbács elnevezése abból adódott, hogy a fenyítő eszköz nyeléhez kilenc, viaszbevonatú szíjat erősítettek, amelyek végére csomókat, rosszabb esetben ólomdarabokat kötöttek, hogy azok feltépve a bőrt és az alatta lévő húst, minél fájdalmasabb sérüléseket okozzanak.

A haditengerészet ugyanis, komoly munkaerő-piaci hátrányban volt a kereskedelmi flottákhoz képest. A civil hajókon a tengerészek magasabb bérért és kevésbé szigorú fegyelemi elvárások mentén dolgoztak, így a „jobb” (munkaerő-piaci értelemben értékesebb, versenyképesebb) matrózoknak eszük ágában sem volt a haditengerészet hajóin szolgálni. Ennek eredményeképp a hadihajókon inkább a társadalom alsóbb rétegeiből származó, kevesebb tapasztalattal bíró, alul motivált, és jóval fegyelmezetlenebb, illetve fegyelmezhetetlenebb tengerész teljesített szolgálatot, akik - negatív - motiválásához a „macska” használata alapvető, elengedhetetlen eszköznek tűnt.A Kongresszus határozata után azonban, a haditengerészet sem tehetett mást, mint hogy átlépje saját paradigmáit és felzárkózzon a munkaerő-piac diktálta változásokhoz és új - például a "civil" hajósoktól ellesett - motivációs eszközöket kezdjen el használni.




.