Negatív ösztönzés hiányában elszabadul(t) a pokol?

Az amerikai Kongresszus 1850. szeptember 28-án fogadta el, az évszázados hagyományokkal rendelkező korbácsolás eltörléséről szóló törvényt, melynek értelmében a nyers testi büntetés alkalmazása tiltottá vált. A szabályszegőket innentől kezdve korbácsolás helyett elzárással, az élelmiszer fejadag csökkentésével, vagy éppen a fizetés megvonásával büntethették „csak”, melynek hírére az amerikai haditengerészetnél szolgáló tisztek egy jelentős hányada úgy vélte, hogy a „kilencfarkú macska” nélkül a hadihajók fedélzetén gyorsan elszabadul majd a pokol.

A „kilencfarkú macskaként” emlegetett korbács elnevezése abból adódott, hogy a fenyítő eszköz nyeléhez kilenc, viaszbevonatú szíjat erősítettek, amelyek végére csomókat, rosszabb esetben ólomdarabokat kötöttek, hogy azok feltépve a bőrt és az alatta lévő húst, minél fájdalmasabb sérüléseket okozzanak.

A haditengerészet ugyanis, komoly munkaerő-piaci hátrányban volt a kereskedelmi flottákhoz képest. A civil hajókon a tengerészek magasabb bérért és kevésbé szigorú fegyelemi elvárások mentén dolgoztak, így a „jobb” (munkaerő-piaci értelemben értékesebb, versenyképesebb) matrózoknak eszük ágában sem volt a haditengerészet hajóin szolgálni. Ennek eredményeképp a hadihajókon inkább a társadalom alsóbb rétegeiből származó, kevesebb tapasztalattal bíró, alul motivált, és jóval fegyelmezetlenebb, illetve fegyelmezhetetlenebb tengerész teljesített szolgálatot, akik - negatív - motiválásához a „macska” használata alapvető, elengedhetetlen eszköznek tűnt.A Kongresszus határozata után azonban, a haditengerészet sem tehetett mást, mint hogy átlépje saját paradigmáit és felzárkózzon a munkaerő-piac diktálta változásokhoz és új - például a "civil" hajósoktól ellesett - motivációs eszközöket kezdjen el használni.