Bagett

Minden évben kiosztják a "Legjobb párizsi bagett" díjat (Grand Prix de la Meilleure Baguette de Paris),  és amelyik pék ezt elnyeri, egyúttal a jogot is megkapja, hogy egy évig az Élysée palota "királyi" beszállítója legyen. Tehát a bagett abszolúte francia "nemzeti ügy", hiszen még a köztársasági elnökséget is ezzel etetik... Olyannyira, hogy a francia pékszövetség már 2018-ban javasolta, hogy támogassa kezdeményezésüket, amely szerint eme talán legjellegzetesebb francia jelképnek ott a helye az UNESCO-világörökségi listán: 2023-ban aztán azzá is vált. 

1993. szeptember 13-án adták ki az úgynevezett kenyérrendeletet  (Le Décret Pain), amely meghatározza a tradicionális francia kenyér készítési kritériumait: a  tésztájának legalább 15-20 órát kell 4-6 Celsius-fokon kelnie (a sütésre már ezután 15-20 perc is elég), a szélessége kb. 5-6 cm, a vastagsága 3-4 cm, a hossza kb. 65 cm, a súlya kb. 250 gramm, a héja jó ropogós, a belseje viszont kellemesen puha kell legyen, és ha összenyomják, vissza kell nyerje jellegzetes hengeres alakját.

A bagett kialakulásáról számos legenda, anekdota, történet szól, a talán leghihetőbb szerint, a "kitalálása" a párizsi metró építésének idejére esik, és állítólag az építést felügyelő egyik mérnöknek köszönhető, aki folyton attól félt, hogy a különböző helyről származó építők összeverekednek egymással. Ez idő tájt minden munkás egy jókora kést hurcibált magánál, hogy a nagy kerek kenyerekből szeletet vágjanak maguknak az étkezésekkor, az étkezésekhez. Szóval a mérnök azt kérte a pékektől, hogy olyan kenyereket süssenek a dolgozóinak, amit vágószerszám nélkül is lehet enni, és így elkerülhető, hogy a vehemens proletárok fegyvernek is alkalmas vágóeszközökkel legyenek felszerelkezve. Így válik érhetővé az a szokás is, hogy a bagettet nem vághatjuk, hanem "csak" törhetjük - már csak a békesség kedvéért is!