A nárcisz(tikusság)

2023. jún. 5. 1:24

Nemeszisz, a sors, a megtorlás, a bosszú igazságosztó istennőjének legközkeletűbb, bár paradox módon mégsem köztudomású, máig élő „öröksége” a gőgös, önző, önimádóan elbizakodott viselkedés, sorstól elnyert, méltó „megbüntetése”. Tudniillik ő volt az, aki az ifjú Narkisszoszt – miután a fiú beleszeretett saját tükörképébe, és egész idejét a vízben tükröződő képmásának csodálattal teli nézegetésével, valamint önszeretetteljes megölelésének passzív vágyával és aktív próbálgatásával töltötte – büntetésféleképpen virággá, egészen pontosan nárcisszá változtatta, mivel annak a virágnak a szirmai is önmaga felé hajlanak leginkább. A nárcisz azóta is az önszeretet, öncsodálat, önimádat jelképe, illetve a nárcisztikus az ilyesfajta magatartás, személyiség(zavar) megbélyegző elnevezése.

De mostanában mintha túlszaporodtak volna a nárcisz(tikus)ok. Már nem csak a kora tavaszi télbúcsúztatás jellemző, sárgán virító és illatozó kreatúrája ő, hanem egész évben él és virul, pompázik, sőt szaporodik. Kis túlzással élve, ha manapság eldobunk (persze csak virtuálisan!) egy követ, az nagy eséllyel egy nárcisz(tikus)t talál el. Bármerre is nézünk nárcisz(tikus)t látunk, a boldogtalanná váló horizontális párkapcsolatoktól, a családon belüli vertikális konfliktusokon át, a felbomló baráti, az elmérgesedő munkahelyi közösségekig a kiváltó okok mögött egy-egy nárcisz(tikus)t vélünk felfedezni. Ami persze nem is csoda, hiszen nárcisz(mus) folyik a csapból, árad a rádióból, ömlik a TV-ből, tele van vele az online tér, szak- (vagy csak annak látszó…) konferenciák, kerekasztalbeszélgetések vezető topikja, számos publikáció, blog, poszt, tudományos (vagy csak tudományosnak álcázott…) mű, előadás, broadcast alaptémája, és kocsmai beszélgetés slágere.

Egyszerűen divattá lett a nárcisz(tikusság) – mintegy váltva a korábban trendi ödipuszkomplexust, a kissebrendűségi/felsőbbrendűségi érzést, az egoizmust, az antiszociális viselkedést, a feltűnési viszketegséget – mindennapossá téve bármely celebtől, influenszertől vagy egy szimpla ismerőstől, legyen ő képzett szakember, felszínes véleményformáló, lelkes amatőr vagy tudatos sarlatán, bárki nárcisztikussá nyilváníttatását elfogadni, akit egyébként korábban egyszerűen csak hiúnak, fennhéjázónak, önhittnek, elbizakodottnak, beképzeltnek és/vagy önzőnek, egoistának véltünk.

Sajnos képtelenek vagyunk kibújni a bőrünkből és mindig, mindent és mindenkit kénytelenek vagyunk megcímkézni. Különösen szembetűnő ez a fajta kényszeres viselkedés manapság, a tomboló „tag-korszakban”, pláne úgy, hogy a nárcisz(tikusság) túl könnyen használható is erre, mert pikk-pakk felállítható a diagnózis még egy teljesen amatőr által is, hiszen számos megbízhatónak vélt szakmai támpont dől ránk nap mint nap, ha máshonnan nem hát dr. Google-tól, mindössze egyetlen kattintásnyi, tehát nem túl sok intellektuális agymunkát igénylő erőfeszítés árán:

„a nárcizmus négy jele”
„5+1 jel, hogy egy nárcisztikus hálójába kerültél”
„így ismerd fel a nárcisztikus embert: íme, a nárcizmus 6 típusa”
„a narcisztikusok nyolc jellemző hazugsága”
„9 jel, hogy nárcisztikus vagy!”
„10 dolog, amit a nárcisztikus emberek mondanak”
„12 mondat, ami ismerős, ha egy nárcisztikus a párod”
„a nárcisztikus személyiség 12 pontja”
„ezekből a jelekből felismered, ha egy nárcisztikus pszichopatával van dolgod”
„szemöldöke árulja el a nárcisztikus embert”

amely nárcisz(tikus)-burjánzásból természetesen, nem maradhat ki a munka világának tágas mezeje sem:

„hogyan ismerd fel és hogyan kezeld a nárcisztikust a munkahelyen”
„5 jel, hogy a kollégád egy nárcisztikus barom”
„a nárcisztikus munkatárs 10 klasszikus jellemzője”
„mit csinálj, ha ’nárci’ kollégával kell dolgoznod”
"napjaninkban nagyon felerősödött a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő vezetők előretörése"
„így viselkedik egy nárcisztikus vezető”
„méreg a szervezetben: toxikus, nárcisztikus vezetők”
„az önszerelem fogságában: milyen egy nárcisztikus vezető”
„így ismered fel a nárcisztikus főnököt”

Szegény Freud forog a sírjában, de vélhetőleg foghatja a fejét a többi neves, szakmailag elismert, a témában és annak kontextusában is jártas pszichológus, pszichiáter, pszichoanalitikus szakember, szakértő, tudományos kutató is, látva/hallva, hogy milyen (kert)művelés folyik a nárcisz(tikusság) terén kifejtett munkásságuk felhasználásával…

Merthogy tudomásul kell(ene) vennünk, hogy nem vagyunk lélekbúvárok, és például munkahelyi viselkedésünk, magatartásunk, megnyilvánulásaink, illetve a munkakörnyezetben felszínre törő személyiségvonásaink vizsgálata, elemzése, diagnózisa nem a szakterületünk, mégcsak nem is munkakörifeladatunk, pláne nem kötelességünk vagy jogunk (tisztelet a kivételnek, akiknek képzettsége, pozíciója, beosztása szerint az!), még akkor sem, ha kompetensnek, sőt isten áldotta tehetségnek is önhisszük magunkat e téren.

Ugyanis amilyen könnyű egy nárciszt, akár 4-12 külső jegy alapján megkülönböztetnünk más virágoktól, és minden különösebb kertészeti szaktudás nélkül végig ültetnünk azt az erkélyünkön vagy a virágos kiskertünkben, annyira nehéz – sőt bántóan lekicsinylő, sommásan ítélkező, egyúttal igen problémás – a nárcisztikus dolgozót, pláne a kényszeres viselkedés, esetleg személyiségzavar ezen, vagy bármely más formáját (!), mondjuk a (bulvár)média 5+1 pontba sűrített iránymutatásai szerint azonosítanunk, és a vélt személyiségproblémát szakemberek nélkül, saját duzzadó önbizalmunk mély önhittségében, de annál sekélyesebb tudásalapon megoldanunk.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ha valami zavart érzünk az erőben, történetesen a munkahelyi kapcsolataink, együttműködéseink, csapatmunkáink érzékeny hálójában, akkor azt a szőnyeg alá kellene söpörnünk. Egyáltalán nem. De ahelyett, hogy a mindentudó internet, vagy ön- és közgyógyító bestsellerek, esetleg „like-hajhász” online-coach-ok, hovatovább tudálékoskodó barátok zavaros fejtegetései, és bulletjei alapján állítanánk fel felszínes személyiség(zavar)-diagnózisainkat – amely kollegáink, munkatársaink (beleértve a munkatársaink közé a vezetőinket, sőt saját magunkat is) szavatolt, mégha jóindulatú is, de megbélyegzéshez, a nárciszosunk kezelhetetlen elburjánzásához vezet – inkább

kompetencia alapú kiválasztásban, valamint személyzet- és együttműködésfejlesztésben,
munkahelyi viselkedés/magatartás megnyilvánulások vizsgálatában (akár akkreditált tesztelésében), és együttműködési problémák feltárásában;
tudatos és következetes exit-interjúztatásban
munka-pszichológiai, szervezet-szociológiai legjobb vállalati/szervezeti gyakorlatok (best practices) megismerésében és példa-mutatásaiban

mélyedjünk el, hogy nehogy úgy járjunk a nagy nárcisz(tikus)ozás eredményeképp, mint az egyszeri kertész, aki a kecskéjére bízta a káposztás kertjét…