Ugrás a fő tartalomhoz

  • PEOPLE & FOCUS
  • HR menedzsment
  • HR business coaching
    • humán stratégia és kontrolling
    • szervezettervezés
    • munkáltatói márkaépítés
    • szervezetfejlesztés
    • ösztönzéspolitika
    • személyzetfejlesztés
    • munkaerő-biztosítás
    • érdekvédelmi kapcsolatok
  • HR app fejlesztés
    • party & face
    • work & shop
    • go & work
    • t & é & r
    • on & board
  • Kapcsolat
  • PAP(P)OLÓ
  • ÖSSZHANGBAN
  • WANTED
  • HOL NEM VOLT MUNKAKÖRÖK

Kis pénz, nagy futball

2024. júl. 14. 17:14

Először is: én [Puskás Ferenc] azt mondtam, hogy kis pénz, kisfutball, nagy pénz, nagy futball, de ez nem egy mérkőzés kapcsán hangzott el, hanem amikor először felvetődött a profizmus kérdése. Hogy esetleg hivatásos labdarúgók leszünk, érted. S ekkor jegyeztem meg, hogy a profik jól vannak dotálva és nagyobb dohányért többet követelhetnek tőlük. De a profizmust mi nem forszíroztuk <…> Magyarországon mindenki tisztában volt azzal, hogy a meccsek prémiumából nem lehet nyaralót építeni. Márpedig a focisták szépen tollasodtak. Mert sefteltünk, apuskám! Hoztuk be az árut külföldről...”

Akármennyire is hihetetlenül hangzik a mai fülnek, de annak idején, amikor a magyar Aranycsapat a világ egyik, ha nem a legjobbjának számított, még Angliában sem lehetett igazán megtollasodni a futballból – profi focistaként legalábbis nem. A klubtulajdonosok ugyanis szándékosan alacsonyan tartották, és maximálták a focistabéreket, amely eredményeképp valósággal röghöz kötődtek a játékosok.

1953-ban - a 6:3 idején - az angol első ligában játszó futballisták bére érhette csak el a heti 15 fontot (egy kétkezi gyári munkás 9 fontot meghaladóan keresett hetente akkoriban), plusz a válogatott tagjai 30 font/meccs egyszeri kifizetésben részesültek a válogatott mérkőzéseik után.

A focisták szerződéseit évről évre meghosszabbították ugyan, de lejártuk után tilos volt más klubnál munkát vállalniuk, így nem is reménykedhettek abban, hogy másutt jobban fizető munkáltatóra lelnek. Mindeközben a klubok szabadon kereskedhettek egymás között a játékosok játékjogaival, de a bérplafon miatt a focistafizetések a nagy ritka átigazolások esetén is változatlanok maradtak.

Wilf Mannion, angol válogatott labdarugó, 1948-ban hathónapos sztrájkba lépett, amiért a Middlesbrough nem akarta elengedni őt egy másik csapatba játszani. Mannion a sztrájkjával, amely igazából az alacsonyan maximált fizetések, és a korlátozó "retain and transfer" átigazolási rendszer ellen szólt, nem okozott áttörést (az eltiltását követően kénytelen volt a klubjában tovább játszani), de megalapozta a játékosok jogaiért folytatott harcot, amely végül az 1960-as években mindent megváltoztatott...

Kis_penz__nagy_futball_HONLAP.jpg



Legutóbbi bejegyzések

  • Villám-POSTÁS! Ja nem, villamos-POSTÁS!
    2025. júl. 4.
  • Kár, hogy olyan keveset tanulunk a zuzmóktól!
    2025. jún. 26.
  • Ép testben, ép dolgozó - a mozgás márpedig kifizetődő
    2025. jún. 20.
  • Vissza a kőkorszaki munkarendek felé
    2025. jún. 16.
  • A fizikai munka (is) agymunka
    2025. jún. 13.
  • PÜNKÖSDI KIRÁLYSÁG - Giuseppe Verdi
    2025. jún. 9.
  • Pünkösdi királyság!
    2025. jún. 9.


.