Lovas KÖNYVTÁROSNŐ - Könyvtáros LOVASNŐ

Az 1930-as években Franklin D. Roosevelt szociális alapú társadalom- és gazdaságfejlesztési New Deal programja igyekezett a felemelkedés útját megtalálni a gazdasági mélypontját élő Amerikai Egyesült Államok számára.

A New Deal égisze alatt működő WPA (Works Progress/Project Administration) hivatal nem csak állástalan, ráadásul jórészt tanulatlan és/vagy mélyen alulképzett munkavállalók milliót igyekezett állami finanszírozású munkalehetőségekhez juttatni, hanem az olvasottság-műveltség szó szerinti terjesztésével (mozgó könyvtárakkal) is próbálta felvenni a harcot az analfabétizmus, és így - közvetett módon - a munkanélküliség ellen. Az USA számos pontján azonban, áram, utak, benzinkutak hiányában a könyvtárosokat autó helyett lóra ültették, hogy a nyeregtáskáikban szállítsák a tudást (adományokból származó könyveket) az ország legeldugottabb és legelmaradottabb zugaiba (elsősorban az Appalache-hegységben, Kentuckyban), az ott "könyvtárnak" kijelölt templomokba, iskolákba, postahivatalokba.

Az első lovas könyvtárat még 1913-ban hozta létre egy helyi bányatulajdonos, később ezt az ötletet „melegítette fel” a WPA helyi szervezete megalakítva 1935-ben a Lovas Könyvtár intézményét.

A program egy évtizede alatt mintegy 1000 lovas könyvtáros – kizárólag nő – járta esőben, hóban, fagyban, napsütésben a vad vidéket, hetente 200-300 kilométert lovagolva, a könyvek szállítása mellett, azok rendbetételével is foglalatoskodva, sőt időként az olvasni nem tudó megrendelőknek felolvasásokat is tartva, mai értéken kevesebb mint havi 500 dollár (kb. 150 ezer forint) fizetésért.

Mindezt egészen 1943-ig, amikor Roosevelt gyakorlatilag véget vetett a közmunkaprogramnak, így a WPA megszüntetésével a könyvtáros lovasok munkakörének is befellegzett. De munka nem vész el csak átalakul, mert tevékenységüket azóta motoros könyvfutárok végzik állami könyvtárak foglalkoztatottjaiként.

Az 1920-as 30-as években a müncheni városi könyvtár könyvtár-villanyosokat járatott a munkásnegyedekben, hogy „leszoktassák” a munkásokat a ponyvaregényekről és helyes irányba tereljék az olvasóközönség ízlését. 1945 tavaszán Vas Zoltán, főpolgármesterként – a romok eltakarítása közben némileg váratlanul – is felkarolt egy hasonló kezdeményezést, és 1945. július 23-án, több mint 2000 könyvvel a fedélzetén útnak indult az első könyvvillamos – hivatalos nevén I. számú mozgókönyvtár.