"Etetni kell a juhot, ha nyírni és fejni akarjuk!"

2023. szept. 7. 18:21

A legendárium szerint már Mária Terézia is felismerte annak idején (az ezerhétszázas évek második felében), hogy

etetni kell a juhot, ha nyírni és fejni akarjuk"és a hazai textilipar huszadik századi (90-es évekbeli) leépülése óta nem is igen volt példa arra, hogy bérek, illetve bérköltségek magas volta miatt zárjanak be gyárakat Magyarországon – legalábbis a G7 online üzleti magazin szerint. Az pedig már inkább tény, hogy a magyar gazdaság jelenlegi állapotában (fejlettségi szintjén) már „kiütköznek” azon gyártási tevékenységek (nem automatizálható vagy még nem automatizált, nagy élőmunka igényű, jórészt fizikai betanított munkára épülő, nem túl nagy hozzáadott értékű tevékenységek), amelyeket a mostani bérszinten már nem éri meg Magyarországon tartani:

2017-ben – 20 év termelés után – bezárta móri üzemét, majd 2019-ban a gyöngyösi, 2023-ban pedig - a túl magas munkaerő-költséggel járó alacsony hozzáadott értéktartalmú kábelkorbácsgyártó - gödöllői gyáregységét is az amerikai Lear Corporation;
befejezte három dunántúli üzemében a működését a nagykanizsai, autóbelsőket és üléshuzatokat gyártó Prevent Premium és Interior is;
2019-ben az Elektrolux is lakatott tett a jászberényi fagyasztóláda és porszívógép gyártóegységeire;
2021-ben pedig hasonlóan cselekedett a gumigyártó Continentál Makón;
2022-ben kétezer ember veszítette el munkáját Ózdon a Johnson Electric autóipari alkatrészgyárának bezárása miatt;
gyakorlatilag minden dolgozójától megvált a 2018-ban a GE-től kivásárolt, önállóvá vált, és akkor még az öt magyarországi gyárában összesen 4000 munkavállalót foglalkoztató Tungsram;
az Európában piacvezető magyar jakuzzigyártó Wellis Magyarország 300 dolgozót bocsátott el 2022-ben;
a 2022-ben 12,2 milliárdos forgalom mellett 606 millió forintos adózás előtti eredményt elérő IBM Data Storage Systems (DSS) 2023-ban jogutód nélkül szűnt meg, és zárta be váci, háttértárolókat gyártó üzemét, a gyártást – a termelés hatékonyságának növelésének célzatával – Mexikóba helyezve át. A közel 500 munkavállaló egy részét más IBM-egységekhez irányították át, de a többiek azonban az iparági szabványoknak és a jogszabályi előírásoknak megfelelő végkielégítési csomaggal az utcára kerültek;
az Elektrolux 2024-től bezárja a nyíregyházi hűtőgépgyártó üzemét (is), és bocsátja el 650 ottani dolgozóját (Jászberényben egyelőre folyik tovább a hűtőgép-gyártás, valamint az Electrolux Group, bővíti üzemberuházásait Kínában...)

A rendszerváltást követően elsősorban a piac- és termelésoptimalizálás (a globalizáció), valamint a radikális modernizálás és hatékonyságjavítás okán, majd a 2008-2010-es válság lecsengését követően inkább az alacsony volumen miatt gazdaságtalan vagy az elhelyezkedésük miatt nem bővíthető termelőegységekre került lakat (ez történt például a Michelin budapesti gumiabroncsgyárával, a Danone tejipari üzemével, a Soproni/Heineken martfűi egységével, valamint a Mondelez édességgyártó győri üzemével, a Teva gödöllői gyógyszergyárával és az Evonik Agrofermis kabai aminosav gyártásával is). Az utóbbi évek gyárbezárásainak és a termelés alacsonyabb bérszínvonalú térségekbe (Ukrajnába, Romániába, a Balkánra vagy a Távol-Keletre) történő telepítésének hátterében viszont – ahogy az érintett cégek kommunikációjából is kitűnik – a bérek növekedéséből adódó gazdaságtalanná váló működés áll(t). A juhokat, persze, etetni kell, ha nyírni és fejni akarjuk azokat, de valószínűsíthető, hogy a 2017-2020-as időszak minimálbér- és a garantált bérminimum-emelési, valamint az azok által generált további, a bértorlódás hatását csökkenteni próbáló alapbér-fejlesztések (a minimálbér-emelései ellenére a teljes munkaidőben adható legkisebb bér aránya - amely 42-43 % körül mozog - nem változott érdemben a nemzetgazdasági bruttó átlagkeresethez képest) tették be a kaput az említett termelő vállalatoknak.

Ráadásul a pandémia és az orosz-ukrán konfliktus okozta gazdasági sokk miatt tovább főhet, sőt lassan fel is forrhat a cégvezetők feje. Igaz, hogy a hazai munkaerő-elvándorlást és az állandósuló igen magas fluktuációt nagymértékű bérfejlesztés nélkül mérsékelni nemigen lehet, de az emelések paradox módon, rövid és középtávon odavezetnek, hogy a bérköltségek növekedése miatt egyszerűen megszűnnek azok a hazai munkahelyek, amelyek a magas fluktuációjukat és a munkaerő-hiányukat béremeléssel próbálják csak mérsékelni. És bár a gyárbezárások miatt elbocsátott munkavállalókat jelenleg még seperc alatt felszippantja a munkaerő-piac, de ha az alapbér-fejlesztés mellett nincs az érintett vállalatoknál

jövedelemszerkezet-átalakítás (a teljesítmény-alapú bér arányának növelése az adott kompenzációs kosárban, valamint a – sorvadásra ítélt cafeteria-típusú – juttatási rendszerek újragondolása);
vállalati hatékonyság-javítás, termelési produktivitás-növelés, a teljes tényező-termelékenység javítása (a munkatermelékenység növekedése mindössze 2-3 % körül mozog. 2010-es bázison nézve a 102,7 %-os bruttó minimálbér-emelkedés mindössze 7,3 %-os kumulált termelékenység növekedésével áll szemben);
tudatos szervezetfejlesztés és a munkavállalók kompetencia-fejlesztése (reskilling & upskilling);

nemzetgazdasági szinten pedig nem kíséri

érezhető mértékű és következetesen végig vitt járulékcsökkentés;
a magasabb hozzáadott értéket kívánó tevékenységek támogatása felé történő elmozdulás és ezzel párhuzamosan a képzés-oktatás ezt biztosítani képes fejlesztése,
az inaktív munkavállalói tömegek (beleértve a diákokat, a korai iskolaelhagyókat, a lézengő kallódókat, a köz- és feketemunkásokat, valamint a dolgozni akaró nyugdíjasokat is) be-, illetve visszaterelése az elsődleges munkaerő-piacra;
a külföldi munkavállalók munkavállalási lehetőségeinek bővítése és a külföldön dolgozó honfitársaink hazacsábítása;
a hazai, belső mobilitás, sőt az atipikus foglalkoztatási formák (például a gig economy) elterjedésének támogatása;
a forint erősítése és az infláció kordában tartása

akkor a bérfejlesztések a munkaerő-piaci problémákat nemcsak hogy nem oldják meg, hanem inkább még súlyosbítani is fogják.

A juhokat etetni ugyanis nem elég, oda is kell figyelni rájuk! Béremelés tehát kell, de önmagában ez messze nem tud megoldás lenni, sem makro, sem mikro szinten. Azaz a vállalatok, gyárak, üzemek, szervezetek, intézmények nem ülhetnek ölbe tett kézzel, és azon kívül, hogy végrehajtják a minimálbér és a garantált bérminimum emeléseket (és várakozva vágyakoznak a kormányzat a munkaerő-piaci nehézségeket megoldó további intézkedéseire), bizony a lokális sajátosságaikat figyelembe véve lépniük is kell a saját szervezetük fejlesztésének irányába! Vagy szembe kell néznünk mindannyiunknak azzal, hogy további, újabb és újabb gyárbezárásokra (és termelési kapacitás-áttelepítésekre) vagy még rosszabb esetben végérvényes cégmegszűntetésekre és munkahelyek elvesztésére kerül sor a közeljövőben.