Ugrás a fő tartalomhoz

  • PEOPLE & FOCUS
  • HR menedzsment
  • HR változáskezelés
    • jövőkép és humán stratégia
    • szervezettervezés
    • munkáltatói márkaépítés
    • szervezetfejlesztés
    • vállalati ösztönzéspolitika
    • személyzetfejlesztés
    • munkaerő-biztosítás
    • érdekvédelmi kapcsolatok
    • MI és az AI
  • HR business coaching
  • Kapcsolat
  • PAP(P)OLÓ
  • ÖSSZHANGBAN
  • WANTED
  • HOL NEM VOLT MUNKAKÖRÖK

Első alvás, második alvás

2020. ápr. 15. 06:55

Manapság az a természetes, hogy egy felnőtt ember jobb esetben napi 7-9, de általában inkább csak 4-6 órát alszik éjszaka - többé-kevésbé - egyhuzamban. Ez azonban nem mindig volt így. Az emberek többsége a modern korig – amikor a mesterséges világítás megjelenése lehetővé nem tette, hogy tovább lehessen fennmaradni, megfosztva saját magunkat az alvás felbecsülhetetlen értékeitől – általában napnyugta körül aludni mentek. Az alvással töltött időt pedig két részre osztották: a fontosabbnak, sőt egyenesen elengedhetetlennek számító első alvást a „vigyázás” követte, majd ezután jött a második alvás reggelig. Az első és a második alvási periódus között (tehát a  "vigyázás" ideje alatt) az emberek egy-két órán át maradtak fenn, ami elegendő volt arra, hogy elmondják az éjszakai imát (matutinumot), felszítsák a tüzet, tanuljanak, esetleg bepótolják a korábban elmaradt házi teendőket, vagy éppen a párjukkal foglalatoskodjanak…

Bár bizonyos leírásokban az is olvasható, hogy a szomszédok veszekedése vagy egy ugató kutya, esetleg kukorékoló kakas ébresztette fel idő előtt az embereket kezdeti álmukból, a fennmaradt bizonyítékok többsége azonban arra utal, hogy az éjszakai ébredés a napi rutin részét képezte (mai divatos szakkifejezéssel élve, a cirkadián ritmus határozta meg) és nem egyéb körülményekből következett.

Manapság azonban inkább az jellemző, hogy felrúgva a természetes napi életciklusunkat, a nap végén sokáig fennmaradunk (a villanyvilágítás "segítségével", amelyre a TV, a számítógépek, az okoskütyük, illetve ezek vibráló-világító képernyői még jócskán rásegítettek), viszont kora reggel vagyunk kénytelenek felkelni, de ami talán a legrosszabb, hogy sokan küzdenek – leginkább a stresszt okolva ezért – éjszakai felébredéssel és nemalvással. Viszont ahelyett, hogy idegeskednénk emiatt, vagy báránykákat számlálgatva próbálnánk alvásra kényszeríteni magunkat - és ezzel is csak tovább növelve a belső stresszfaktorunkat - egy huszáros paradigmaváltással próbáljuk természetesének venni ezt a helyzetet és használjuk ki az éjszakai alvatlan órákat: olvassunk, tanuljunk, vagy figyeljünk oda a párunkra, esetleg gondoljuk át a másnapi teendőinket, hozzuk be a munkahelyi lemaradásainkat, netalántán dolgozzunk előre kicsikét. Tanuljunk a régiektől, legyünk természetesebbek és kovácsoljunk előnyt a hátránynak vélt nemalvásból, de úgy hogy az összhangban legyen a saját cirkadián ritmusunkkal és mindenképp az előnyünket szolgálja, a megnyugvásunkat, illetve a napi regenerálódásunkat segítse elő!



Legutóbbi bejegyzések

  • Formálódó hómofisz
    2026. márc. 26.
  • A pénz(keresés) az, ami nem boldogít!
    2026. márc. 20.
  • Ami illeszkedik, az még nem biztos, hogy össze is tartozik!
    2026. márc. 12.
  • Az élet zenéjét (agilis munkás)nők írják
    2026. márc. 8.
  • Fejétől bűzlik a hal
    2026. márc. 7.
  • Rákhalászni - nehéz!
    2026. febr. 28.
  • Vénnek való vidék...
    2026. febr. 26.


.