Hosszú hosszúhétvége: Nagypéntektől Húsvétig

2023. ápr. 7. 7:35

Magyarországon Nagypéntek 2017-től, Húsvét másnapja (a hétfő) pedig 1957 óta munkaszüneti nap, így manapság már a munkásosztály négynapos hosszú hosszúhétvégével ünnepelheti az érkező tavaszt.

A Húsvét - a Karácsony mellett - a keresztény világ legjelentősebb ünnepköre. Húsvétkor a keresztények alapvetően Jézus Krisztus feltámadását ünneplik, amelyet a Hamvazószerdától Nagyszombatig tartó negyvennapos nagyböjt készít elő, és ennek utolsó, Virágvasárnappal (Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásának emlékezetével) kezdődő hete, a Nagyhét. A húsvéti szent háromnapon (Sacrum Triduum Paschale), azaz Nagycsütörtökön, Nagypénteken és Nagyszombaton emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, és kereszthaláláról: Nagycsütörtök az utolsó vacsoráról, Nagypéntek a keresztre feszítésről, Nagyszombat a kínszenvedésről, majd pedig Húsvétvasárnap a feltámadásról szól.

Jézus nagypénteken halt kereszthalált, ezért ez a nap a keresztények körében a bűnbánat, a mély gyász és a szigorú böjt napja, a hús fogyasztása tilos. A böjt alól azonban felmentést kapnak a gyerekek, a betegek, a terhesek, valamint a fizikai munkát végzők – akik nem tudnák étel nélkül ellátni a feladatukat.

A Húsvét elnevezés padig arra utal, hogy a Húshagyókeddel kezdődő nagyböjti időszak után ekkortól szabad ismét húst (sonkát...) fogyasztani.

A Húsvét egyébként, mindnyájan tapasztaljuk, mozgó ünnep, így a nagypénteki, valamint húsvét hétfői munkaszünet is minden évben más-más naptári napokra esik.

A Niceai zsinaton (325) tettek kísérletet először arra, hogy meghatározzák az ünnep kiszámításának helyes időpontját. Ekkor olyan döntés született, hogy Húsvét legyen minden évben a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Akkoriban még jóval szorosabb kapcsolatban létezett az emberiség a természettel, olyannyira, hogy a kereszténység előtt számos más népnél is a tavaszi napéjegyenlőség idején tartották az úgynevezett termékenységi ünnepeket, amelyek legfontosabb elemei szintén a feltámadás és az újjászületés voltak. A legtöbb húsvéti jelkép is ezekhez az ősi misztikumokhoz kötődik és a történelmi időkig (minimum az időszámításunk kezdetéig) nyúlik vissza:

barka - Jézus Jeruzsálembe vonulásának emlékünnepe a húsvét előtti, úgynevezett Virágvasárnap, amikor is a katolikusok barkaszentelést tartanak. János evangéliumában a Jeruzsálembe bevonuló Krisztus lába elé pálmaágakat hintettek, de Magyarországon a szentelt pálmát a barkaág helyettesíti. Bár egyházi eredetű a barkaszentelés, de a népi hagyományokban felhasználták rontás ellen, a mennydörgés és a villámlás elhárítására, de gyógyításra is.
bárány - a legősibb és a legelterjedtebb húsvéti jelkép. A zsidó hagyományokban és az ótestamentumban sokszor jelenik meg bárány áldozati állatként, melyet Istennek ajánlottak fel. A húsvéti bárány pedig kifejezetten Jézust jelképezi, hiszen szoros kapcsolatba hozható azzal a vallási tétellel, miszerint Jézus Krisztus megváltó áldozat(i bárány)ként halt kereszthalált az emberiség bűneiért. Ezért nevezik őt a mai napig Isten bárányának.
kalács - az Utolsó vacsorán Jézus tanítványaival együtt a zsidók körében hagyományos széderestét (az Egyiptomból való megszabadulást, illetve a zsidó nép születését) ünnepelte, amelynek. központi étele a pászka, azaz a kovásztalan kenyér. Ennek mai megfelelője a kalács, amelyet sok helyen Jézus töviskoronájára emlékezve koszorú alakúra fonnak.
locsolkodás - a locsol(kod)ás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal, illetve a víz megtisztító és megújító erejében való hittel van szoros kapcsolatban. Ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára is, sőt, arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi nőket, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
nyúl - nem vallási vonatkozásban társult a keresztény Húsvét ünnepéhez. Valószínűleg még az ősi termékenységi rítusok maradványáról lehet szó, leginkább termékenységi szimbólum lehetett eredetileg. Más magyarázat szerint a német nyelvterületeken a korábbi századokban Húsvétkor az emberek gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak a tojásaival együtt. A gyöngytyúk neve Hasel, ami rendkívül hasonlít a Hase, azaz a nyúl szóra. Ebből a félrehallásból is kialakulhatott a Húsvéti nyúl szerepköre. De van olyan leganda is, amely szerint Ostarának, a germán istennőnek volt egy színes tojásokat tojó madara, amelyet a gyermekek szórakoztatása kedvéért nyúllá változtatott. Más verzió szerint pedig dühében változtatta át a szárnyast nyúllá, amely fészket rak és tojásokkal tölti meg azt. Ostara nevéből származtatják egyébként a húsvét angol, ill. német nevét (Easter/Ostern)
sonka – vannak, akik szerint egyszerű, csöppet sem vallálsos, praktikus okok állnak a húsvéti sonka igen népszerű tradíciója mögött: a hagyományos paraszti családoknál a téli disznóölésekkor készül(t) a sonka, amit tipikusan a kora tavaszi böjt időszakában tartották füstölés vagy érlelés alatt. A böjt során azt elfogyasztani nem lehetett ugyebár (de a füstölés miatt nem is tudták), így legelőször Húsvétkor kerülhetett "friss" sonka az asztalra!
tojás - a tojás a születés, a teremtés, a megújhodás legősibb jelképe. A kereszténységben a feltámadás szimbóluma: Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját. A tojásfestés szokása is a régi korokra nyúlik vissza. Az első festett tojások pirosak voltak, a piros színnek ugyanis mágikus védelmező erőt tulajdonítottak. De a piros szín a tojásokon jelképezi Krisztus kiömlött vérét is: a legenda szerint, amikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, a szenvedő Krisztus vére pedig rácseppent a tojásokra, pirosra festve azokat.
torma - az Utolsó vacsorán Jézus tanítványaival együtt a zsidók körében hagyományos széderestét (az Egyiptomból való megszabadulást, illetve a zsidó nép születését) ünnepelte, amelynek. központi ételét a pászkát kisérő keserű fű (torma) a zsidók könnyeire, bánatára, a fogság alatti szenvedéseire emlékeztetett. A húsvéti sonka melletti torma pedig Jézus keserűségét, az ő szenvedését jelképezi. A tormának egyébként ősi-babonás jelentősége is van, azért fogyasztották, hogy a könnyfacsaró, orrmaró íze-szaga a gonosz lelkeket, illetve - nem mellesleg! - a szabadban történő pihenéskor az alvó ember közelébe merészkedő kígyókat, békákat, rágcsálókat elűzze.