Évszázadok óta egyetemes munkaszüneti nap

A ma emberének hihetetlennek tűnik, de a sötét középkorban sem töltötték az emberek állandó és megállás nélküli robottal túlvilági félelemmel átitatott napjaikat. A 13-14. században jóval több szabadnapja volt a dolgozó népnek, mint a mai munkavállalóknak. Királyi (állami) ünnepek, céhünnepek, családi ünnepek szinte vég nélkül követték egymást, melyek aztán gyakran több napig is eltartottak. Sőt, mi több – az egyébként is pihenőnapnak számító vasárnapok mellett – átlagosan nyolc olyan hét volt egy évben, amikor vallási regulák miatt volt tilos dolgozni, vagyis mostani kifejezéssel élve, munkaszünetnek számítottak. Ilyen volt a Húsvét és a Húsvét előtti nagyhét; a Gyümölcsoltó Boldogasszony; a Gyertyaszentelő Boldogasszony; a Kisboldogasszony; a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe; a keresztény egyház szülinapja, a Pünkösd; na és persze a Karácsony.

A Karácsony – a Jézus Krisztus menybemenetelére emlékeztető Húsvét után – a legnagyobb keresztény ünnep, amely az I. Konstantin római császár által 325-ben összehívott nikaiai zsinat határozatának értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja. Azóta minden évben december 25-én tartják világszerte (annak ellenére is, hogy történelmileg nem ezt a dátumot tartják számon Jézus születésének időpontjaként), amely nap aztán az emberiség talán egyetlen igazán egyetemes ünnepévé, a szeretet, az odaadás, a békesség, a család, az otthon tradicionális és bensőséges (munkaszüneti) örömnapjává vált.

Magyarországon a szocializmus korai éveiben igyekeztek is új irányba terelni a karácsonyi ünnepkört. Eltávolodva a vallási alapoktól fenyőünneppé ideologizálták, második napját  (amely egyébként Szent István, az első keresztény vértanú ünnepe a katolikus egyházban) munkanappá nyilvánították, sőt megtiltották a karácsony előtti bérszámfejtést, ekképpen megoldva az ajándékozás munkásosztályt mételyező imperialista-kapitalista szokását is. 1956. decemberére viszont a Fenyőünnep visszakapta a második munkaszüneti napját, 1988-ra pedig végképp elveszítette jelentőségét és ismét teljes pompájában, a maga két munkaszüneti napjával (amelynek hosszát, évek óta tartó próbálkozásokkal, a szenteste napjával is igyekeznek megnyújtani az aktuális ellenzéki körök) ragyoghatott fel a Karácsony.