Hatásában az MRP lehet az új cafeteria

A korábban kifejezetten privatizációs eszközként értelmezett és használt 1992. évi XLIV. - a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló - MRP törvény a 2015. november 28. napján hatályba lépett módosításával új lendületet kapott: egyre több vállalat dönt részvény-juttatási program bevezetése mellett, illetve sorra alakulnak az ezzel a juttatással foglalkozó MRP szervezetek, amelyek tagi részesedést biztosítanak az adott alapító társaság dolgozóinak. Az új típusú MRP-ben (Munkavállalói Résztulajdonosi Programban) tehát értékpapírok vagy ahhoz kapcsolódó értékkel bíró jogok dolgozói juttatása történhet meg úgy, hogy meghatározott gazdasági/üzleti feltételek teljesülése esetén a munkavállalók (és a vezető tisztségviselők, persze) ingyenesen vagy kedvezményesen részesedhetnek az adott vállalat értékpapírjaiból, az azokhoz kapcsolódó jogokból vagy azok hozamaiból: megvalósítva így az adott céggel jogviszonyban álló munkavállalók közép- és hosszútávú, tulajdonosi szemléletű érdekeltté tételét, valamint egyúttal - közvetett módon - a teljesítményalapú ösztönzését.Az MRP programban az „értékpapír” definíció alá eső valamennyi értékpapír kezelhető, de a tulajdonosi szemlélet akkor tud igazán kialakulni, ha tulajdonosi jogokat megtestesítő részvényről, a részvényekre jellemző jogosultságokat is felmutató kötvényről vagy részvényre vonatkozó vételi jog kerül be a juttatási csomagba.

Ezekhez az új típusú MRP juttatásokhoz, ráadásul, mind munkavállalói, mind munkáltatói oldalon jelentős adókedvezmények társulnak. Az MRP-vel kapcsolatos adókedvezmények azonban - a cafeteria típusú juttatási rendszerekkel ellentétben - nem alanyi jogon járnak a programban résztvevők (a dolgozók) számára, hanem kizárólag a javadalmazási politikában meghatározott célkitűzés megvalósulása, a kitűzött teljesítmény elérése által, vagyis a juttatás az adott vállalat bevételeinek vagy nyereségének növelése, költségeinek lefaragása, a részvények értékének emelkedése vagy akár sikeres tőzsdei bevezetés, stb. esetén jár csak.

Így az MRP a juttatási és a teljesítményösztönzési rendszerek egyfajta speciális közös metszetében helyezhető el, és azoknál a vállalatoknál, cégeknél, vállalkozásoknál, ahol a közép- vagy hosszú távú fenntartható sikeresség alapvetően a munkavállalói elkötelezettség függvénye, az MRP beemelése az adott teljesítményösztönzési és/vagy juttatási rendszerekbe szinte kötelező humán stratégiai elem!

Ráadásul most, a cafeteria adókedvezményeinek radikális szűkítésével racionális megoldás lehet a korábbi alanyi jogon járó juttatási ráfordítások – vagy azok egy részének – az MRP-be történő terelése (teljesítményalapúsítása!) és ezáltal az elérhető adóelőnyök maximalizálása, sőt, adott esetben, ha a nyújtott vállalati/egyéni teljesítmény azt megalapozza, akkor a munkavállalói nettó jövedelmek érezhető mértékű emelése. Az MRP-n keresztül a munkavállalók tőkejövedelemként (azaz 15 %-os adóteherrel) adózó jövedelemhez juthatnak anélkül, hogy a juttatás után a teljes munkavállalói és munkáltatói közterhet meg kellene fizetni, miközben a vállalatot sem terheli az MRP-juttatás után sem a szociális hozzájárulási adó, sem a szakképzési hozzájárulás. Az MRP programokban általában a

• foglalkoztatói részvények osztalék nyeresége;
  
• a foglalkoztató által kibocsátott kötvény vagy egyéb értékpapír hozama;
  
• az értékpapír eladásával vagy visszavásárlásával realizált tőkenyereség
  

kerül felosztásra a munkavállalók között. Kft-k és Bt-k esetében egy általuk kibocsátott speciális kötvény lehet a juttatás tárgya. Magyar vagy külföldi anyavállalattal rendelkező vállalatcsoport esetében pedig a leányvállalat dolgozói az anyavállalat által kibocsátott értékpapírt is kaphatnak MRP juttatás gyanánt.