Két ünnep közt
A munkavállalók többsége úgy várja az év végi ünnepeket, mint a messiást. Jóformán mindenki egy hosszú, karácsonytól újévig tartó, a nagy nyári szabadságolással felérő munkahelymentes időszakot képzel maga elé, amikor a munkahelyi stressztől végre távol, nyugodtan családozhat, ünnepelhet, ehet-ihat, jól érezheti magát, netalántán még ki is rúghat a hámból kicsikét.
Ám a kép csalóka. Egyrészt mert a várva várt munkaszünet a várakozás időszakában mindig hosszabbnak tűnik, mint amilyen az valójában lesz, másrészt távolról sem annyira általános a munkamentesség, mint az a dolgozói érzetekből kiindulva első blikkre tűnik.
A Profession.hu 2018-as felmérése szerint például a munkahelyek
felében változatlanul kell dolgozni a két ünnep között, sőt alatt is. Az egészségügyben,
a vendéglátásban, a vevőszolgálatokon szinte mindenhol kell műszakot vállalni,
de az építőiparban, a szállítmányozásban vagy a város-, a közlekedés-, az épületüzemeltetésben
dolgozók jelentős része is nagy eséllyel a munkahelyén tölti az ünnepi időszakot vagy legalábbis annak egy részét. Azok
közül a munkavállalók közül pedig, akik otthon maradhatnak, 12%-nak
ügyeletet kell ellátni, 28%-nál pedig kötelező szabadnapként kell kivenni ezeket a napokat: vagyis tartalékolniuk kell a szabijaikat az év végére, mert a munkáltatójuk ezen időszakra vonatkozóan él a szabadság-kiadásnak számára biztosított
jogával.
Más foglalkoztatók viszont egészen más, ezzel homlokegyenest ellentétes humán stratégiát követnek:
a munkáltatók 7%-a nem csak hogy kiadatja a szabikat (ügyeletmentesen!), hanem extra szabadnapot is biztosít a két ünnep közti időszakra!
És ez – az általános munkavállalói elvárások tükrében –, komoly munkáltatói márkaépítési, illetve munkaerő-piaci versenyelőnyt jelent(het) az adott, „nagyvonalú” foglalkoztató számára. Pláne, ha még céges karácsonyi partit is rendez - amelyet a munkavállalók 69%-a kifejezetten igényel is, de mindössze 37%-uk részesülhet csak benne - akkor komoly lépést tesz a dolgozói elkötelezettség/elégedettség növelés felé.