Az első munkaerő-közvetítő iroda
A 17. századi francia történelem egyik legkiemelkedőbb alakja az alacsony nemesi származással bíró Richelieu bíboros, aki XIII. Lajos uralkodása idején Franciaország tényleges irányítójává vált. A hugenotta vallásháborúkban meggyötört országban a bíboros konszolidálta a központi hatalmat és infrastrukturális fejlesztéseket indított, de ő volt az is, aki szerint a jó munkaerőnek munkahelyet kell keresni, ezt pedig úgy lehet a legkönnyebben megoldani, ha a munkakeresőket és a munkaadókat egy helyen gyűjtik össze.
Így a bíboros kezdeményezésére 1631. július 4-én Párizsban megkezdte működését az első munkaügyi hivatal, a „Bureau d’Adresse”. Itt minden munkakeresőnek a személyes adatai (GDPR még sehol, persze), szakképesítése és elérhetősége megadásával lehetősége volt regisztrálnia, a munkaadók pedig betérvén ide választhatták ki a számukra legalkalmasabb munkaerő elérhetőségét (címét - innen a büró elnevezés).
A munkaügyi hivatal sokáig igen sikeresen működött, később azonban megszűnt és csak az 1800-as években karolták fel újra az ötletet „Bourse d’Adresse” néven. Ez a hivatal azonban már szélesebb körű szolgáltatást nyújtott, mint a Richelieu-féle iroda, ugyanis a munkaközvetítésen túl továbbképzéssel is foglalkoztak. Az első világháború után pedig már munkanélküli segélyért is ide lehetett folyamodni, hasonlóan ahhoz, ahogy az napjainkban is történik...