A legkiválóbb szakemberek dolgoztak a fedett piac(ok) építésén

1897. február 15-én nyitott meg a Fővám téri Központi Vásárcsarnok (és ezzel egyidőben a Rákóczi téri, a Klauzál téri, a Hunyadi téri és a Hold utcai is). A földmunkákat 1894-ben kezdték meg, a millennium évében pedig már átadásra készen állt az épület, ám július 30-án a reggeli órákban a tetőzet alatt dolgozó bádogosok figyelmetlensége miatt tűz ütött ki, aminek a következtében a tető középső része leégett, így a műszaki átadására 1896. decemberében, majd a hivatalos megnyitásra 1897. februárjában kerülhetett csak sor.

A fedett piac(ok) építésén egyébként a kor legnevesebb iparosai, vállalkozói és szakmunkásai vettek részt. A terveket Pecz Samu (akinek a Szilágyi Dezső téri református templomit , a BME egyetemi könyvtárat, vagy a Haller utcai tisztviselőházat köszönhetjük), a tető mázas cserepeit és kerámiafejeit a pécsi Zsolnay  készítette, a Schlink-féle vasöntöde az acélszerkezeteket állította elő, a Drasche-féle Kőszénbánya és Téglagyár Rt. a homlokzati díszítést lehetővé tevő idomtéglákat gyártotta, a lakatosmunkákat pedig Svadló Ferenc és Jungfer Gyula végezte el.

Az egytelen szépséghibája a Központi Vásárcsarnoknak, hogy a ma egyöntetű elismerésnek örvendő épület, annak idején távolról sem aratott osztatlan sikert...:

A Központi Vásárcsarnokról rögtön a megnyitása után bebizonyosodott, hogy kicsiny, célszerűtlen, alkalmatlan. Lehetetlenül cifra palotát építettek a födött piac számára." (Pesti Napló, 1902)