3000 éves egészségbiztosítás

Dejr el-Medina (óegyiptomi nevén „az igazság helye”) a thébai nekropolisz egyik völgyében található ókori település, a királysírépítő és -díszítő munkások „alvófaluja” volt. A királysírokat építők innen jártak – a thébai hegyeken át a mai napig is jól járhatóra kitaposott ösvényeken – dolgozni a Királyok és a Királynék völgyébe.

A királysírokkal végzett igen fontos, isteni feladatuk miatt az „igazság helyének szolgálói” – vagyis a munkások – a külvilágtól elszigetelten, de kitűntetett bánásmódban részesültek, viszonylagos jólétben élték mindennapjaikat és végezték nem mindennapi munkájukat. A nagy számban előkerült mészkőszilánkokra, cseréptöredékekre, papiruszdarabkákra írt feljegyzések, rajzok, hieroglifák szerint például az itt dolgozóknak járt a fizetett betegszabadság és az ingyenes orvosi ellátás, amely kedvezményekkel igen sokszor élni is kénytelenek voltak, hiszen az általuk végzett munka, sőt még maga a munkábajárás is, igen kemény feltételeket támasztott velük szemben.

Az átfogó csonttani vizsgálatok kimutatták, hogy a sírépítők körében lényegesen gyakoribb volt a térd- és a bokaízület gyulladása, mint más óegyiptomi köznépi temetőkben nyugvóknál (ami nem is csoda hiszen Dejr el-Medina lakosainak naponta kellett elgyalogolniuk a munkahelyükre a thébai hegyeken keresztül). De találtak olyan múmiát is, aki csontvelőgyulladásban szenvedett, ám a súlyos betegsége ellenére nem hagyta abba a munkát, a haláláig keményen dolgozott. Viszont a veleszületett rendellenességekkel élőknek is találtak feladatot a munkásfaluban: egy 19-20 éves fiatalember például, gyermekbénulás vagy izomsorvadás miatt születésétől nem tudta használni a jobb lábát, így nem dolgozhatott az építkezéseken (hiszen nem volt képes átjutni a thébai hegyeken) s csontjain nem is hagyott nyomott a kemény fizikai munka, de a jelek szerint, ennek ellenére, megtalálta a helyét a munkaközösségben, és szép kort ért meg.