SZEMÉTSZÁLLÍTÓ BÉRFUVAROZÓ - így szemétgyűjtöttünk mi

2024. márc. 15. 18:28

"Egy különös történetet olvastam a minap. Az előző századforduló idején játszódott, és egy szemetesemberről szólt, aki azelőtt vízárus volt, és ehhez a ferencvárosi partszakaszon nyerte ki a vizet a Dunából. De aztán akkora zsúfoltság lett a parton, hogy már nem fért hozzá a folyóhoz. Így lett szemetes, és hordta a város hulladékát lovaskocsijával Kőbányára, vagy ha kellett még messzebb, a szentlőrinci Cséry-telepre." Kemény István: Duna-szindróma (Budapest Nagyregény)

…hajnaltól délig összegyűjtöm a házak szemetét, szalajtom a csengettyűs fiút, jönnek a cselédek a vedreikkel, s míg ők a csengettyűsöm bájosnak mondott orcáját simogatják, én meg az oldalpallóról a nyílásba verem a mocskukat, <…> s mikor üríteném, beléreked az egész kikezdhetetlen miskulancia, kézzel kell megbontani, az ujjaimmal kikaparni, kibányászni a tömböt. <…> Kampósbotommal eloszlatom a torlaszokat, a tartály mélyére tuszkolom a rakományt, hogy a beöntőnyílás ne tömődjön el. <…> ...a szemetet Kőbányán vonatra rakják, s aztán már nem nekem büdösödik, hanem Csérynek. Igaz, hogy az ezredéves felhajtás idején rendszerint mind a húsz vonatvagon megtelt, mire kiértem, úgyhogy a rakományommal nekem kellett kihajtani egész a szentlőrinci telepig. Többet persze nem fizettek a fuvarért, és Lőrincen a lovam sem kapott abrakot, csak némi vizet…” Szvoren Edina: Titkos és általános (Budapest Nagyregény)

A lovas bérkocsik - legyen az szemét-, személy, vagy árúszállító bérfuvarozó - létezésük utolsó évtizedeiben is próbáltak a felszínen maradni, és a gépesített bérkocsitársaságokkal hadakozni, de 1936–37-re gyakorlatilag teljesen eltűntek a főváros utcáiról.