Szakma vagy diploma?

A történelem persze ismétli önmagát, de még így is meglepő hasonlósággal tárja elénk a 12. században élt bizánci író, Theodórosz Prodromosz, apja-fia párbeszédén alapuló költeményében napjaink pályaválasztási dilemmáját: szakma vagy diploma? Munka vagy továbbtanulás? Végzettség vs. tapasztalat? 

Az apa, persze, a „diploma” mellet kardoskodik, de a fiú, naná, homlokegyenest mást akar(t volna):

„Tanuld meg, fiam, jól a betűket és nem lesz, ki 
nyomodba ér;
Látod fiam, Ez-meg-az Urat? Ő gyalog járt,
Amíg tanult nem volt cipője sem,
most pedig egy kövér öszvéren jár és két bőrövet hord;
Most meg láthatod fonott lábbelijében;
Amíg tanult, sosem fésülködött,
De most mily büszke a fodrászára.
És korábban sose pillantott a fürdőház kapujára,
most pedig fürdik – háromszor egy héten!
Ruhái mandulaméretű tetvekkel voltak tele –
most meg a császár aranyával vannak tömve.
Tanuld hát meg a betűket, fogadd meg öreg apád szavát,
és nem lesz ki nyomodba ér!
…
Bárcsak mesterembert faragtak volna belőlem…
ha mesterséget tanultam volna,
most kinyithatnám a kamrámat és telve lenne kenyérrel,
borral bőséggel, tonhallal sülten, szeletekben és szárítottan és 
ehelyett kinyitom és nem látok mást, csak az üres makrélával,
rajta pedig pergamen iratokat.polcokat;
Kinyitom a táskám, hogy egy darab kenyeret találjak,
de ott is csak egy másik, kisebb iratot találok
Zsebre dugom a kezem, körbetapogatom az erszényem,
egy érme után kutatva, és még az is pergamendarabokkal van teli.
…Átkozott legyen az óra és átkozott legyen a nap,
amikor engem iskolába adtak,
hogy tanuljak betűket, mintha megélhetnék belőlük!”

Bár szatírájában Theodórosz Prodromosz mindkét álláspontot nagy élvezettel állítja pellengérre, a teljes igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy ő maga igen kényelmes életet élt - nem kis részben tanulmányainak köszönhetően, így költeménye, harsogó túlzásai paradox hatásaként, sokkal inkább a továbbtanulás egyfajta himnusza, mintsem annak ledegradálója. Theodórosz Prodromosz ugyanis, aki kétségtelenül a „betűk tanult ismerője” volt, igencsak sikeres karriert köszönhetett tudásának. Élete során bizonyosan bejárása volt II. Jóannész, majd Manuél Komnénosz császárok udvarába, ahol – bőséges írói hagyatékának tanúsága szerint – nem okozott problémát számára, hogy újabb és újabb bőkezű munkáltatókat találjon szellemi tudása gyakorlásához, bizonyítva ezáltal is az „apa” álláspontját.