KEYNES, GRAEBER és PARKINSON - munkaidőrövidülés a gyakorlatban

John Maynard Keynes, a modern közgazdaságtan egyik megteremtője, már 1930-ban úgy kalkulált, hogy az automatizáció miatt a 20. század végére csupán napi háromórás lesz az átlagos munkaidő. Mindannyian tapasztaljuk, hogy bár a munkaidő rövidülés évszázados trendje valóban tetten érhető, és aprócska lépésekkel ugyan, de araszolgatunk vissza a kőkorszaki munkarendek felé (ráadásul a COVID-19 okozta gazdasági válság fel is erősítette a heti 40 óránál rövidebb munkaidő általános bevezetésének kívánalmát), azért még messze nem általános, hogy 3 óra lenne az átlagos napi munkaidőkeret…

Paradox módon azonban Keynes-nek mégis igaza lett, vagy legalábbis, megintcsak fején találta – ebben az esetben – a foglalkoztatási szöget:

• Felmérések szerint 10-ből 6 ember csak úgy elvan a munkahelyén, mint a befőtt, nincs valódi kapcsolata a szervezet céljaival és nem is érzi, hogy valamicskét is számítana a munkája;
  
• A Harvard Business Review egy 2013-as kutatása szerint, a munkavállalók fele úgy ítéli meg, hogy teljesen felesleges (hozzáadott értéket egyáltalán nem teremtő) a munkája.
• Egy másik brit felmérésben a dolgozók 37%-a gyakorlatilag bevallotta, hogy a saját munkakörének egyenesen nem is kellene léteznie.
• David Graeber pedig - az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hatású antropológusa, a London School of Economics professzora - 40% körülire saccolta a kapitalista világ tökéletesen hasztalan munkaköreinek (bullshit jobs) arányát.

Na már most, ha el tudjuk fogadni – szembe merünk vele nézni! –, hogy Keynes prognózisa nem is annyira légből kapott, és a munkában töltött idő majd’ duplája a munkával töltött időnek, akkor egycsapásra nyilvánvalóvá válik, hogy a munkaidő nem csekély része, amely ajkár a heti 7,5 órát is meghaladhatja:

• semmittevéssel (kávézgatással, ebédelgetéssel, cigizgetéssel, késésekkel, irodák/telephelyek közötti ingázásokkal, sajtószemle-böngészgetésekkel, stb.); 
• felesleges munkával („cc” e-mailek olvasgatásával, haszontalan fejtágításokon való ücsörgéssel, meetingezgetéssel - egyes tanulmányok szerint a munkavállalók évi 23 munkanapját felesleges és nem produktív megbeszéléseken - töltötték...);
• vagy épp pszeudó munkavégzéssel telik.

Az egyik legnagyobb amerikai banknak számító Wells Fargo, több mint egy tucat, a vagyon- és befektetés-kezelési részlegénél dolgozó alkalmazottját bocsátotta el 2024-ben, miután bizonyítást nyert, hogy a billentyűzet leütések szimulálásával csak tettették a munkát.  

Plusz munkapszichológiai vizsgálatok szerint, körülbelül ötórányi koncentráció az, amit az emberi agy nyolc órában teljesíteni képes.  Így már könnyebben belátható, hogy az általános - és az ipari forradalom óta tartó - munkaidőrövidülésnek nemcsak a humán szempontú, hanem a gazdasági – ráadásul munkaidőcsökkentés arányú bércsökkentés nélküli – indokoltsága nemcsak megalapozott, hanem szükségszerű is. 

Ez utóbbi jelenséget elméleti síkon már a Parkinson törvény is leírja, amely szerint, a globális munkaóra alapú foglalkoztatási rendszerben minden munka annyi idő alatt végződik el, amennyi idő az elvégzésére rendelkezésre áll. És a mostani járványhelyzet generálta távmunkás időszak a gyakorlatban is munkavállalók milliót döbbentette rá, hogy a napi munkájukat lényegesen kevesebb idő alatt végzik el home office-ben, mint a munkahelyükön.A Parkinson-törvény egyfajta fordítottjának is felfogható a Zeigarnik-hatás, amely szerint a befejezetlen feladatokra, a meg nem oldott problémákra sokkal tovább emlékszünk: nem tudjuk letenni azokat, „hazakísérnek”, nem hagynak nyugodni bennünket, állandóan ott "kattognak” a fejünkben. Ezért nem szeretünk munkát félbehagyni, mert az feszültséget, stresszt okoz bennünk. Így ha csak egy adott idő állna rendelkezésére a munka elvégzésre, akkor valószínűleg felgyorsulna a munkavállalók munkatempója, mert mindenáron be akarnák fejezni azt, míg a túlórázás (a befejezés elhúzásának lehetősége) ambivalens módon csak tovább lassítja a munkavégzés intenzitását - az ezzel jár anyagi előnyök (túlórapótlék) nélkül is.