A koronavírus munkaköröket is fertőz?

Az ENSZ Munkaügyi Szervezetének (ILO) tanulmánya szerint, eddig mintegy 400 millió teljes munkaidejű állás szűnt meg a COVID-19 járvány miatt. A kiskereskedelem és a gyáripar a két legproblematikusabb szektor, munkaerő-piaci értelemben (is) itt voltak a legnagyobb veszteségek (a mezőgazdaság, az oktatás és az egészségügy kevésbé érintett). Dél-Amerikában a legrosszabb a helyzet, ahol az elveszett munkaórák száma meghaladta a 20%-ot. Ezt követi Észak-Amerika 15,3%-os, majd Európa és az ázsiai országok kb. 13%-os aránnyal. A legenyhébbnek pedig Afrikában bizonyult a munkaerő-piaci válság: a fekete kontinensen "csupán" 12% a munkaórák vesztesége.

Az ENSZ tanulmány megállapítási azonban, a hazai média interpretálásában egyértelműen úgy jönnek át, hogy a munkaóra-veszteségek, illetve a munkahely-megszűnések ilyen nagyra nőtt aránya egyértelműen és kizárólagosan a koronavírus számlájára írható. Pedig a koronavírus ténykedésének hatása sokkal inkább egyfajta jel vagy még inkább katalizátor, semmit ok vagy következmény. 

Mint ahogy a természetes kiválasztódás (evolúció) során sem a legbetegebb egyedek, populációk, fajok, szervezetek hullanak el - a közvélekedéssel ellentétben! - hanem azok, amelyek adottságaik, képességeik, készségeik tekintetében nem versenyképesek (nincsenek összhangban) az őket körülölelő környezet pillanatnyi vagy folyamatosan változó elvárásaival.Magyarországon 2020. július végéig 596 olyan haláleset történt, ahol koronavírus-fertőzést mutattak ki. Az elhunytak döntő többsége azonban olyan idős ember, akiknél akár több más krónikus betegséget is azonosítottak. "Mindössze" 24 olyan elhalálozás történt (a halálesetek 4%-a), ahol egy problémát/társbetegséget nem diagnosztizáltak.

Tény persze, hogy a világ munkavállalóinak 93%-a olyan országban él, ahol ma is szűnnek meg állások és a koronavírus is jelen van, de például

• az autóipar gyengélkedése, illetve az algoritmizáció és az elektromos hajtás által kikényszerített struktúraváltása;
• a globalizált és erősen decentralizált gyártási-termelési tevékenységhez elengedhetetlenül szükséges ellátási láncok, pontosabban a just-in-time-ra és lean-re épülő szállítás/raktározás sebezhetősége; 
• a turizmus/vendéglátás vagy épp a mezőgazdaság környezeti kiszolgáltatottsága;

amelyek mind-mind munkahely-megszűnésekhez, átalakulásához, az atipikus foglalkoztatás és munkavégzés térnyerése felé vezettek már a közelmúltban is, nem a COVID-19 pusztításának eredménye. A koronavírus "csak" rámutatott, bár igen könyörtelenül, a változás elkerülhetetlen szükségességére. Sok helyen vették is a lapot: újraírták a stratégiájukat, áttervezték az ellátási láncaikat, 

Az idehaza 200 dolgozó foglalkoztató Itron, költségcsökkentési törekvéseinek részeként, a globális ellátási lánc és a gyártási műveletek optimalizálását célozva, más európai helyszínekre helyezi át gödöllői gyáregységéből a termelését. Az Itron 2017-ben nyitott, 150 fős budapesti Center of Excellence tudásközpontját azonban a költségmegtakarítási intézkedések nem érintik!

újratervezték a beruházásaikat, felgyorsították az automatizációt, bevezették a home office-t, újraindították az átképzéseket, leporolták az outplacement-et, újrastrukturálták a szervezeteiket, bővítették a foglalkoztatási portfóliójukat, újragondolták az ösztönzés-politikájukat, kidolgoztak intézkedési terveket a várható - és nagy valószínűséggel be is következő - válsághelyzetekre felkészülendő. Aki azonban csak reszketve nézi a krízis jelentések hatásvadász számait, vagy ül a babérjain (esetleg kihasználja az átmenetileg megnövekedett munkaerő-kínálatot), és az új helyzetre való reagálás vagy felkészülés helyett másokra mutogatva várja a visszarendeződést, az bizony elkerülhetetlenül a falnál találhatja magát hamarosan.