A hazai munkásnő egykori szimbóluma: a konyhásnénicipő

A hazai szocialista korszak egyik jellegzetes lábbelije, az eredetileg a várandós kismamák számára tervezett, de a dolgozó munkásnők, ápolónők, cukrászok, fodrászok, gyári munkások, ,laboránsok,  pincérnők, takarítónők, egészségügyi és ruhaipari szakközép- és szakmunkásiskolások széles körében is népszerű munkaviseletnek számító egyszerű, sőt puritán, de praktikus, és a munkavégzéshez valóban kényelmes, ráadásul – nem utolsó sorban (!) – olcsó (a dolgozók számára is megfizethető árú) és kapható (nem hiánycikk) konyhásnénicipő volt:

9 órás nyomdai kötészeten jó szolgálatot tett.”Kényelmes volt egész nap álló munkánál.”Akkor nem szerettem, most viszont mit nem adnék érte.”Nagyon szeretem, sosem fájt a lábam.”
A (kismamák és) munkásnők szocialista korszakbeli „kötelező” viselete olyannyira bebetonozta magát nemcsak a munka, hanem a divat világába is, hogy egészen a rendszerváltásig, sőt még manapság is helyet követel magának a női ruhatárakban.