Kossuth lapátra is került

Az 1840-es évek elején a Habsburg udvarban azt fundálták ki, hogy a frissen szabadult, de továbbra is igen „izgágának” bélyegzett Kossuth Lajost úgy lehetne leginkább megtörni – mivel negatív ösztönzése (bebörtönzése) szemmel láthatóan nem járt eredménnyel –, hogy erős kontroll alatt ugyan, de alkalmazzák, azaz munkát kínálnak neki. Ennek megfelelően támogatták a bécsi udvar egyik pesti besúgóját, a titkos rendőrség bizalmasát, Landerer Lajos nyomdászt, hogy lapot indítson és „utasították” őt, hogy ajánljon fel Kossuth számára egy szerkesztői állást. Metternich, a birodalmi politika irányítója ugyanis úgy vélte, hogy az akkor induló Pesti Hírlap által nyújtott egzisztenciális biztonság révén, és persze a szigorú cenzúrán keresztül, kordában tudja majd tartani a rebellis Kossuth reformgondolatait. De ha mégsem jönne be az ármányos terv, akkor Landerernek, mint kiadótulajdonosnak és munkáltatónak kell majd elvinnie a balhét, és lapátra tennie Kossuthot… 

A Pesti Hírlap első száma, Kossuthtal a főszerkesztői munkakörben (féléves felmondási idővel; 2500 előfizetőig 1200 forint/év tiszteletdíjjal, majd további 50 forinttal minden újabb 100 előfizető után), 1841. január 2-án jelent meg, becslések szerint körülbelül 60 olvasókezébe jutva el. Stílusának, újításainak (háromhasábos lapfelosztás, sokszínű rovatok, vezércikk, stb.) és persze tartalmának köszönhetően hamarosan Magyarország legnépszerűbb sajtóorgánuma lett, 1844. júniusára pedig meghaladta az ötezres példányszámot, amely szinte minden társadalmi rétegben és az egész országban olvasóközönséget, és egyúttal széles társadalmi támogatói-követői bázist biztosítottak a lap, illetve Kossuth számára, megteremtve, sőt biztosítva ezzel Kossuth helyét az ellenzék vezető politikusai között. Cenzúra ide, birodalmi kontroll oda, Kossuth Lajos három év alatt az ország legnépszerűbb sajtóorgánumává fejlesztette a Pesti Hírlapot, amely gyakorlatilag Kossuth eszméinek (társadalmi érdekegyesítés, polgári átalakulás, állami kárpótlással végrehajtott kötelező örökváltság, jobbágyfelszabadítás, általános közteherviselés, nemesi jogok kiterjesztése, stb.) legfontosabb szócsöve lett, amely kimagasló teljesítmény persze, egyáltalán nem nyerte el Metternich elismerését, ezért Kossuthnak mennie kellett. 

Végül úgy sikerült elmozdítani a Pesti Hírlap éléről, hogy Landerer – bécsi utasításra, naná – visszavonta a párhónappal korábban beígért fizetésemelését, és emellett a lehető legtöbb alkalommal generált konfliktust a szerkesztővel. Végül Kossuth 1844. június végére megunta az állandó egzeciroztatást, és június 30-i utolsó cikkében elbúcsúzott olvasóitól, majd másnap otthagyta a szerkesztőségét (újságírói pályafutását a Védegylet lapjánál, a Hetilapnál folytatta, hasonló szellemben, mint a Pesti Hírlapnál). Bár Kossuth Lajos távozása után a Pesti Hírlap vesztett népszerűségéből, bár 1848. decemberi betiltásáig a legolvasottabb magyarországi sajtótermék maradt, melynek nevét a későbbi korok is okosan (ki)használták…