Ha a dolgozó embert humán erőforrásnak tekintjük...
Ha a dolgozó embert
homo sapiens (értelmes ember)
homo laborans (tevékeny/munkát végző ember)
homo habilis (ügyes/ügyes kezű ember)
homo faber (csináló/készítő ember)
homo ergaster (munkás/dolgozó ember)
humán erőforrásnak tekintjük és ráadásul annak is nevezzük, akkor nagy valószínűséggel erőforrásként, és nem emberként, bánunk is vele.
Csak van egy szám...?!
"Csak van egy szám, amit ha elérek...?!"
Nincs siker cél nélkül, és nincs cél (formalizált cél)kitűzés nélkül!
A Tesla igazgatótanácsa 2025. szeptember elején a Tesla CEO-jának (Elon Musk) számára 1 billió dolláros TÉR kompenzációs csomagot javasolt, amelyet abban az esetben kap meg, ha teljesíti az ambiciózus teljesítmény-célkitűzéseket: 1) a Tesla értékét 8,5 billió dollárra növeli ; 2) 12 millió autót ad el; 3) 1 millió robotaxit helyez üzembe a következő évtizedben. A Tesla igazgatótanácsának elnöke szerint a csomag célja, hogy a vezérigazgató figyelmét a Tesla jövőjére összpontosítsa. Ha a kitűzött célokat nem éri el, nem kap semmit.
Minek nevezzelek?
Úgy döntöttem, hogy a XIV. Leó nevet veszem fel. Ennek több oka is van, de elsősorban azért határoztam így, mert XIII. Leó pápa Rerum Novarum című enciklikájában az ipari forradalom összefüggésében foglalkozott szociális kérdésekkel.”A II. ipari forradalom – a gőzgépek és szövőgépek, a tömeggyártás, az elektromosság, a szolgáltatás-, infrastruktúra-, közlekedés- és tudomány-fejlődés, valamint az urbanizáció – pápája (XIII. Leo) 1891-ben kiadott enciklikájában fejtette ki elsőként a munkára, illetve a (gyári)munkás és a munkaadó viszonyára vonatkozólag a keresztény tanítást, egyszerre bírálva a korlátlan piaci versenyt és az államközpontú szocializmust (marxizmus), illetve olyan ügyeket emelve be az egyházi kánonba, mint a munkások bérezése vagy a szakszervezetek szerepe. Nevének megválasztásával az új pápa, XIV. Leó egyértelműen jelezte azonosulását és elkötelezettségét névelődje „munkásközpontú” munkásságával.
XIV. Leó pápa - első interjújában, amelyet pápává választása óta adott - élesen bírálta Elon Musk 1 billió dolláros TÉR csomagját, és figyelmeztetett, hogy a hatalmas vagyonok koncentrációja súlyos társadalmi feszültségeket okozhat: "Musk jutalma a globális egyenlőtlenség szimbóluma. Ha a társadalom értékrendje csak a pénz körül forog, nagy bajban vagyunk."
Maslow, stage1
Agykutatók azt találták, hogy az alapvető biztonságot (apát, anyát, ennivalót, fizikai védelmet, figyelmet) nélkülöző fiatalok agyában választás esetén azok a régiók aktiválódnak, amelyek az azonnali, kisebb jutalmat keresik, szemben a 'jövedelmezőbb', de hosszabb távú nyereségekkel – amilyen például az önfegyelmet igénylő tanulás lenne a későbbi jobb boldogulás érdekében, vagy a megbízhatóság, ami a kapcsolatok megtartásához szükséges. Ez a választásuk nagyon ésszerű: saját életükben ugyanis azt tapasztalták, hogy legalapvetőbb szükségleteiket gyakran nem elégíthetik ki, ezért aztán azonnal meg kell ragadni a lehetőséget, amikor mégis valami jutalom reménye csillan fel." (F. Várkonyi Zsuzsa: Otthonról hoztuk)
A hazai munkásnő egykori szimbóluma: a konyhásnénicipő
A hazai szocialista korszak egyik jellegzetes lábbelije,
az eredetileg a várandós kismamák számára tervezett, de a dolgozó munkásnők,
ápolónők, cukrászok, fodrászok, gyári munkások, ,laboránsok, pincérnők, takarítónők,
egészségügyi és ruhaipari szakközép- és szakmunkásiskolások széles körében is népszerű munkaviseletnek számító egyszerű, sőt puritán, de praktikus, és a munkavégzéshez
valóban kényelmes, ráadásul – nem utolsó sorban (!) – olcsó (a dolgozók számára is
megfizethető árú) és kapható (nem hiánycikk) konyhásnénicipő volt:
9 órás nyomdai kötészeten jó szolgálatot tett.”Kényelmes volt egész nap álló munkánál.”Akkor nem szerettem, most viszont mit nem adnék érte.”Nagyon szeretem, sosem fájt a lábam.”
A (kismamák és) munkásnők szocialista korszakbeli „kötelező”
viselete olyannyira bebetonozta magát nemcsak a munka, hanem a divat világába
is, hogy egészen a rendszerváltásig, sőt még manapság is helyet követel magának
a női ruhatárakban.
"A kemény munka véd meg az elme és a lélek ráncaitól" - Helena Rubinstein
A szerény lengyel zsidó család nyolc lánya közül legidősebbként született Chaja Rubinstein, a kényszerházassága elől, pénz és nyelvtudás nélkül Ausztráliába szökvén (a hajon változtatva meg keresztnevét Szép Heléna után Helenára), mindössze 12 üveg házi arckrémet vitt magával anyja „kozmetikumai” közül (állítólag…), amely tégelytartalmak azonban, szemlátomást megvédték bőrét a perzselő ausztrál nap hatásaitól.
Olyannyira, hogy az akkor 24 éves, gyönyörű – az ausztrál nők közül kirívóan – porcelánbőrű lány a hidratálókrémjének köszönhetően egy kozmetikai vállalatbirodalom alapjait rakta le, alapjaiban változtatva meg a szépségipart, és a mindennapok, tudományosan is alátámasztott, luxusává emelve a bőrápolást.
Ferenc Jóska nyilvánította munkaszüneti nappá
I. István annak idején még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, erre a napra hívta
össze Fehérvárra a királyi tanácsot és hirdetett törvénynapot.
Az ünnep dátumát aztán I. (Szent) László királyunk tette át augusztus 20. napjára, mert 1083-ban VII. Gergely pápa hozzájárulásával a székesfehérvári bazilikában ezen a napon emeltették oltárra I. István földi maradványait, amely István szentté avatásával volt egyenértékű.
I. (Nagy) Lajos uralkodásától kezdve egyházi ünnepként élt tovább, azonban 1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s ekkor az augusztus 20-án ünnepelt Szent István-nap kimaradt az egyházi ünnepek sorából.
Mária Terézia 1777-ben újból, immáron nemzeti ünnepként vetette fel a naptárakba. A Szent Jobbot pedig visszaszerezvén az akkori Raguzából (ma Dubrovnik), Bécsbe, majd végül Budára vitette. A relikviát ettől kezdve viszik körmenetben végig a magyar fővárosban.
Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg az ünnepet, hiszen Szent István - sok egyéb mellett - a független magyar állam talán legemblematikusabb szimbóluma. Az 1867-es kiegyezés után azonban az ünnep visszanyerte régi fényét, sőt 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig elrendelték a középületek címeres zászlóval történő fellobogózását is.
A Szent István kultusz aztán a Horthy-korszakban kapott fényes lendületet, olyannyira, hogy 1927-ben, illetve -től vált 'augusztushúsz' részévé, majd elmaradhatatlan látványosságává a tűzijáték. A szentistvánozás csúcspontját pedig 1938. jelentette, amikor a szent király halálának 900. évfordulója alkalmából, a Szent István-emlékév részeként, emelték augusztus 20-át nemzeti ünneppé.
Az 1945 utáni proletárdiktatúra számára az ünnep – vallási és nemzeti tartalma miatt – nem volt vállalható, így szükségesnek tartották annak tartalmi megújítását:
- először az új kenyér ünnepének nevezték el (bár augusztus 20-át nemcsak ekkortól tartják az új kenyér ünnepének, sok helyen régen is e napon sütöttek először új búzából őrölt kenyeret),
- majd az új alkotmány hatályba lépését 1949. augusztus 20-ra időzítették, így 1949 és 1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepeltették. 1950-ben az Elnöki Tanács a Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította.
1966. augusztus 20-án rendezték meg először a debreceni virágkarnevált. A mára egyhetes rendezvénnyé nőtt programsorozat központi elemét a több százezer szál élővirágot, valamint számos, 5 méter magas és 12 méter hosszú virágkompozíciót felvonultató, Európában is egyedölálló felvonulást manapság is augusztus 20-án tartják.1983. augusztus 20-án mutatták be azIstván, a királycímű magyar rockoperát a városligeti szánkózódombon, amit azóta Királydombnak neveznek.Több mint negyvenévnyi szünet után, 1989 óta ismét a régi hagyományok mentén, de már új elemeket is bevetve rendezik meg Augusztushúszat. Tisztavatással, légi parádéval, ünnepi szentmisével, a Szent jobb-körmenettel, a Virágkarnevállal, népművészeti előadásokkal, koncertekkel, gasztroélményekkel és az ország számos pontján nagyszabású tűzijátékkal színesítik, s teszik emlékezetessé az ünnepet (amelyek 2020-ban aCOVID-19 járvány miatt jórészt elmaradtak)
Az első szabad választások után létrejött Magyar Országgyűlés 1991. március 5.-én a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23. - közül 'augusztushúszat' emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepévé (és persze munkaszüneti nappá).
És vannak, akik szerint augusztus 20. után indulnak a gólyák messzi vándorútjukra.
Öregember nem vén ember - máshol
Számos kutatás bizonyítja, a megélhetési körülmények pedig arra kényszerítik az idősebb, esetleg nyugdíj előtt álló, vagy már nyugdíjas generáció tagjait, hogy visszatérjenek, illetve a nyugdíjkorhatár elérését követően is ott maradjanak a munka világában, akár a korábbi pozíciójukhoz és képzettségükhöz képest alacsonyabb besorolású munkát vállalva, és/vagy részmunkaidőben dolgozva.
Az
OECD 2019-es statisztikája szerint a magyarok egészségi állapota rosszabb, mint
a legtöbb uniós ország polgáráé, amely főként az egészségtelen életmódra és az
egészségügyi ellátás rossz működésére vezethető vissza. Ráadásul egy magyar tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy bár a váratlan és enyhe balesetek nem befolyásolják a hosszú távú munkavégzési képességet, mégis tartós bérveszteséget okoznak: két év után 2.5 százalék a bér csökkenése, melynek oka, hogy a távollét miatt a munkavállalók nem váltanak magasabb bért fizető munkahelyekre.A SHARE (Survey of
Health, Ageing and Retirement in Europe) felmérése is azt mutatja, hogy a
magyar idősek egészsége rosszabb, mint a nyugati régióban élőké, mi több, a
többi Közép-Kelet Európai ország átlagától is elmarad.Az egészségügy fejlettségét, többek között, az egy főre jutó szakképzett ápolók számával is mérik. Magyarország a 100 000 lakosra vetített szakápolók számát tekintve a 34 OECD ország közül a 23. helyen szerepelt 2025-ben...Az Eurostat 2020-as
adatai pedig arra is rámutatnak, hogy Magyarországon a legmagasabb a
megelőzhető halálozások száma a 75 évnél fiatalabbak körében. Ezen kívül az
idősödéssel járó egészségromlás jóval hamarabb bekövetkezik Magyarországon,
mint máshol.A Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) 2020-as tanulmánya azt állapította meg, hogy a magyar férfiak csupán 60, a magyar nők pedig 62 éves korukig számíthatnak jó egészségre (vagyis még a nyugdíjkorhatáruk előtt szert tesznek legalább egy krónikus betegségre), szemben például az ír, svéd vagy máltai nőkkel és férfiakkal, akik akár 70 éves korukig vagy még annál is tovább örvendenek jó egészségnek.
2021-es KSH adatok szerint a magyarországi munkavállalók összesen 8,8 millió nap betegszabadságot vettek ki. Ez naponta átlagosan több mint 10 ezer forintjába (beleszámítva ebbe a betegszabi mellett a kiesett munka értékét is) került a munkáltatóknak. Az Egészségesebb Munkahelyekért Egyesület (EMEGY). szerint a fizikai inaktivitás miatt Magyarországon évente 37 millió munkanap veszik el táppénz és betegségszabadság formájában, amely több milliárd forint egészségügyi költséget jelent az államnak és a munkáltatóknak egyaránt.
A
Központi Statisztikai Hivatal szerint pedig a 2022-ben született magyar fiúk 61,5, a
magyar lányok 64,1 egészségben töltött életévre számíthatnak. A fiús adat romlás
a 2020-as és 2021-es 61,7 évhez képest, a lányok esetében azonban javult a
helyzet és ez a legjobb adat amióta kimutatás készül ebben a témában.
Az Európai Unió közös statisztikai hivatalának (Eurostat) 2022-es adatai szerint 65 éves kor felett (a nyugdíjas korban) egy átlagos magyarnak (nemtől függetlenül) kevesebb mint 8 egészséges év jut, amely mérték nemcsak az EU-étól, hanem a V4-ek közül a lengyelekétől és a csehekétől is elmarad.
2024-es
adatok szerint míg a munkából kilépő férfiak az Unió tagállamaiban átlagosan
18,4 életévre számíthatnak még, addig a magyarok várható élettartama alig 14,5 év.
De a nőknél sem sokkal jobb a helyzet, a nők lemaradása az uniós átlaghoz
képest 2,2 év
Azok közül azonban, akik idősebb koruk
ellenére szeretnének és képesek lennének is - tovább - dolgozni (2021-ről, 2022-re 21%-ról 27%-ra nőtt azoknak az aránya, akik úgy látják idehaza, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után is dolgozni fognak), mindössze 35%-uk igyekezett állást is találni, és csak 10%-uk jutott el odáig, hogy interjúra is hívják őket,
ami azt jelzi, hogy nagy többségük nem is reménykedik abban, hogy állásra, vagy
őt alkalmazni hajlandó foglalkoztatóra, munkáltatóra lel. Viszont azt is könnyű belátni, hogy
a mai magyar munkaerő-piaci helyzetben (öregedő-fogyó társadalom, kritikus munkaerő-hiány, magas önkéntes fluktuáció, munkaerő elvándorlás, stb.) vétek elmenni a 30-40 éves munkaviszonnyal, komoly munkatapasztalattal rendelkező, és még bőven munkaképes - és így potenciális - dolgozó réteg mellett.
Másképp fogalmazva: a munkaerő hiányával küzdő cégeknek, vállalkozásoknak, szervezeteknek érdemes a humán stratégiájukat újragondolva erőfeszítéseket tenniük azért, hogy megtalálják, megszólítsák, valamint az értékteremtő munkavégzés felé tereljék – vagy nem utolsó sorban ott tartsák – az idősebb generációk dolgozni még tudó és akaró tagjait.
A munkahelyi kiégés doki által kiírható mentális betegséggé vált
Még 2017-ben egy michigani webfejlesztő arról posztolgatott a Twitteren, hogy a mentális egészsége érdekében két szabadnapot vett ki, és hogy mennyire hálás a főnökének, aki volt szíves emlékeztetni arra, hogy a regenerálódás nemcsak a fizikai, de a mentális egészség érdekében is rendkívül fontos, sőt arra is felhívta a figyelmét, hogy a lelkünk vagy épp a szellemünk épp' oly’ érzékeny, mint a testünk – főleg ha munkahelyi nehézségeken megy keresztül, vagy problémákkal küzd. A tweet aztán az egész világot bejárta, és komoly vita indult arról, hogy csak fizikai, vagy netán mentális egyensúlyunk érdekében is érdemes-e félretenni a munkát és adott esetben betegszabadságra menni.
- Az RTL és a Portfólió riportja szerint Magyarországon, 2024-ben, mintegy 64 ezer ellátott esettel, több mint 1,1 millió keresőképtelen munkanapot igazoltak mentális problémák (főképp szorongás, és depresszió) miatt. Mindeközben a pszichiátriai gondozók száma 2005 és 2024 között 146-ról 120-ra csökkent.
- A 2024-es Munkaerőpiaci Tükör tanulmány szerint, naponta átlagosan 68 ezer munkavállaló volt táppénzen és több mint 206 milliárd forintot tett ki a táppénz-kiadások összege idehaza. A legnagyobb foglalkoztatási hátrány a pszichiátriai okból kezelt (26%) dolgozóknál figyelték meg, őket követik a mentális betegség miatt kórházba kerülők (15%).
- A HR News brit munkaerőpiacra vonatkozó 2023-as elemzése szerint, különösen erős korreláció mutatkozik a munkavállalói elégedettség (munkahelyi boldogtalanság) és a mentális egészség között: az elégedetlen dolgozók nagyobb valószínűséggel vannak kitéve a depresszió kockázatának (21 százalék vs. 6 százalék) és gyakrabban szenvedtek kiégéstől (33 százalék vs. 9 százalék).
- A 2020-as egészségügy világjárvány és gazdasági krízis (COVID-19) egyértelműen rámutatott arra, hogy egy járvány (COVID-19, SARS, H1N1, MERS, Ebola), vagy annak következményei (karantén, home office, munkacsökkenés, állásvesztés, stb.,), illetve az ezektől való félelem munkahelyi mentálhigiénés következményeit cseppet sem szabad félvállról kezelni.
-
A Gallup 2021-es globális felmérése szerint a munkavállalók 44%-a nagy mértékű stresszt és szorongást él meg. Az aggodalom, a szomorúság és a harag a COVID-járvány előtti szinteket is meghaladja, a stressz mértéke pedig egyenes új csúcsokat döntöget, amely munkáltató jól-lét programok hiányában, dolgozói kiégéshez, valamint magas felmondási arányokhoz vezethet.
- a PwC kétezer főt alapul vevő kutatása azt mutatta ki, hogy az Egyesült Királyságban az alkalmazottak mintegy 34%-a olyan egészségügyi problémákkal küszködik, amelyek mentális okokra vezethetők vissza. A britek többsége számára azonban – Magyarországon meg pláne – a mentális betegszabi még mindig tabunak számít, sőt a gyengeség, adott esetben a feladatvégzésre alkalmatlanság jele.
- a Gallup 7500 embert bevonó 2018-as felmérése szerint a munkavállalók 23%-a rendszeresen, további 44%-a pedig alkalmanként tapasztal munkahelyi mentális problémákara (kiégésre) utaló jeleket . Vagyis a dolgozók kétharmadát érinti többé-kevésbé munkahelyi mentálsi zavar.
- a Deloitte által végzett, 1000 egyesült államokbeli munkavállaló válaszain alapuló felmérés szerint pedig a megkérdezettek 77%-a vette már észre magán a kiégés tüneteit, úgy, hogy 91%-uk, saját bevallása szerint, akkora stressznek van kitéve, hogy az már a munkáját, a magánéletét és az egészségét is kedvezőtlenül befolyásolja.
- a londoni King's College kutatása szerint fertőzés miatt karanténba kényszerült munkavállalók érzelmi zavarokat, depressziót, ingerlékenységet, alvászavarokat, poszttraumás stresszt addikciót, szenvednek el, de azoknál, is akik közeli családtagjuk fertőzése miatt kerültek karanténba, félelem, idegesség, szomorúság, bűntudat jelentkezett, elsősorban a szociális és fizikai távolságtartás miatt (a társas izoláció nem egyenlő a magánnyal!). Ráadásul az egyének szintjén megjelent az élet értelmetlenné válása, a gyász, a veszteség élménye, amit a munkanélküliség (és a hajléktalanná válás) még fel is erősített.
A fentiek miatt tehát nem csoda, hogy
- munkahelyi energiahiány vagy kimerültség érzése;
- a munkától való megnövekedett mentális távolságtartás;
- a munkával, a munkavégzéssel kapcsolatban megnyilvánuló negatív és/vagy cinikus megnyilvánulások;
- a munkavégzés nagyfokú hatékonyságának romlása
esetén, 2022-től a doki kiégés-szindrómát is diagnosztizálhat az őt felkereső munkavállalóknál, ugyanis a munkahelyi kiégés (burnout) bekerült az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO - World Health Organization) hivatalos diagnosztikai kézikönyvbe. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a HR-esek által már jó ideje ismert és elkerülni igyekezett munkavállalói mentális teljesítményromlás, a munkahelyi hangulatingadozás/depresszió, állandósuló szorongás, figyelemzavar tünetegyüttese hivatalosan is orvos által kiírható betegséggé vált. Viszont nem jelenti azt, hogy - az orvosi segítség biztos tudatában - meg kellene várnunk azt az állapotot, amíg a munkahelyi kiégettség, a depresszió elhatalmasodik rajtunk, vagy maga alá temet, a fáradtság, a kimerültség, a nem megfelelően kezelt konfliktusos helyzetek sokasága, az eredménytelenség vagy az önmagunkhoz, illetve a munkaköri elvárásokhoz képesti alulteljesítés.
Figyeljünk, tehát, oda a fizikai mellett a szellemi leterheltség negatív következményeire, mert „megéri” időben pihenőt kérni, szükség esetén orvoshoz vagy más szakemberhez, példásul coachoz fordulni! A munkájában kiégett vagy egyéb mentálhigiéniai problémával küzdő dolgozót, ugyanis, nem fogja a hétvégi pihenés vagy egy a doktor által felírt szabadság, esetleg pirula meggyógyítani. Ennél azért több kell: a helyzet kialakulásában a saját felelősség felismerése, a "tanulságok" őszinte és belátó levonása, és csak az azt követő ingerszegény környezetbe való visszavonulás, esetleg egy teljesen más aktivizáció megteremtése az, amely segíthet.
Nem csapat, több annál, (munka)közösség
"Mekkora erő úgy élni és eredményt elérni, mint egy hegymászó csapatnak. A (munka)közösséget láthatatlanul egymáshoz rögzítő kötél biztonságában, együtt érezni boldogságot, bánatot, együtt izgulni, reménykedni, dolgozni, és segíteni annak, aki éppen bajban van, aki rászorul.” (Szabó Magda)
2021. január 16-án tíz nepáli serpa (akik általában a gazdag külföldi hegymászók névtelen kísérőiként jelennek csak meg a híradásokban), teljesítve az utolsó, eddig még hiányzó mitikus elsőmászást, téli körülmények között felért a K2-re, a világ második legmagasabb, de a Mount Everestnél lényegesen nehezebben leküzdhető hegyének csúcsára. A nepáliak teljesítménye azért is figyelemreméltó, mert három különböző konkurens expedíció tagjai voltak ugyan, de a cél érdekében félrerakták vetélkedésüket, tíz méterrel a csúcs alatt bevárták egymást és együttműködve, rivalizálás nélkül értek fel a csúcsra.
Amikor Margaret Mead-től, az antropológia nagyasszonyától megkérdezték, szerinte mikor és mivel kezdődött az emberi civilizáció, mindenki arra számított, az eszközkészítéssel vagy a mezőgazdaság, a vallás kialakulásával hozakodik elő. Ehelyett egy sok tízezer éves, összeforrt, meggyógyult emberi combcsontot vett a kezébe és azt mondta: "az a tény, hogy egy törött combú előember meggyógyulhatott, azt jelenti, elesettsége több hete alatt társai gondoskodtak róla, etették, ápolták, megvédték". Ez az emberré - (munka)közösségé - válás valódi kezdete.
"Egy mélyhűtött halgyárban dolgozó munkás egy nap, miközben a munkáját végezte, véletlenül magára zárta a hűtőkamra ajtaját. Kiabálni kezdett segítségért, de a munkaidő véget ért, és senki sem volt már a gyárban. Rájött, hogy nem tud kijutni, és meg fog fagyni. Azonban egy idő múlva a gyár biztonsági őre kinyitotta a hűtő ajtaját, és megmentette a munkást a biztos haláltól. A gyárigazgató megkérdezte az őrt: "Honnan tudta, hogy a munkás még mindig bent van, és nem ment el?" Az őr így válaszolt: "A munkások közül senki nem köszön nekem, csak ő. Mindig mosolyog, és megkérdezi, hogy vagyok. Aznap, a műszak végén, nem láttam és nem hallottam őt. Tudtam, biztos voltam benne, hogy még mindig a gyárban van, így addig kerestem, amíg meg nem találtam."
Marlo Morgan Vidd hírét az Örökkévalónak című könyvében foglaltak után szabadon:
Amikor a törzsből valaki rosszat tesz a törzs egy másik tagjával, vagy fájdalmat okoz neki, akkor az illetőt kiállítják a falu közepére, és az egész törzs köré gyűlik. De ahelyett, hogy valami nyilvános büntetésben részesítenék, két napig folyamatosan sorolják neki mindazokat a jó dolgokat, amiket valaha is tett, mert a rossz cselekedeteket segélykiáltásként értelmezik, és azért gyűlnek össze, hogy segítsenek a közösségük tagjának megtalálni önmagát, a jó természetét, emlékeztetve őt arra, hogy ki is valójában, amire egyébként néha mindenkinek szüksége van!
Pataki Ági szerint pedig:
Nem az a fontos, hogy az ember egy munkakapcsolatban vagy egy hierarchiában hol helyezkedik el, hanem az a fontos, hogy kikkel együtt helyezkedik el ott."
Konszenzustalan a munkaidőnk
Az Eurostat 2019-es adatai szerint az Európai Unióban a munkavállalók bő harmada (39%), maga dönti el, részben vagy teljes egészében, hogy mikor, milyen időszakokban dolgozik. A munkavállalók 61%-ának viszont a munkaadója, vagy – amennyiben önfoglalkoztató, esetleg platform-vállalkozó – az üzleti partnerei határozták meg teljes egészében a munkaidejét – a vonatkozó törvényi szabályozásnak megfelelően természetesen. A legkevesebb beleszólása a saját munkaidejének alakításába a bolgárok után (80%) a litvánoknak (79%) és a magyaroknak (79%) van.
A munkaidő rugalmas, munkáltató és munkavállaló közötti konszenzusos alakításának ugyanakkor ára van! Azokban az országokban, ahol a munkavállalók nagyobb arányban oszthatják be a saját (munka)idejüket, könnyebben mosódik össze a munkaidő és a magánélet. A munkaidő beosztása szempontjából legrugalmasabb Finnországban, Svédországban és Hollandiában a legmagasabb azon munkavállalóknak az aránya, akiket a munkaadója a munkaidőn kívül valamilyen feladattal vagy a munkavégzéssel kapcsolatos témával több-kevesebb rendszerességgel megtalál (cserébe viszont a munkaidő alatt végezhetik el magánügyeiket). A magyaroknak viszont, akik a konszenzusos munkaidő-beosztás tekintetében az európai országok sereghajtói közé tartoznak, viszonylag jól megy a munka és a magánélet szétválasztása, konkrét feladatot munkaidőn kívül (esetleg nem tervezett túlórát) csak 8%-unk kap és csak 5%-unk számolt be munkaidőn kívüli munkával kapcsolatos gyakori, egyéb tennivalókról.
A Eurosat 2024-es adatai szerint a munkaképes korú és dolgozó magyarok 2,4 %-a, vagyis nagyjából 110 ezer ember töltött heti 49 óránál több időt a munkájával. Ez majd' harmada a 6,6 %-os EU-átlagnak, és az egész Unió hatodik legalacsonyabb értéke (a bolgár, a lett, a litván, a román és az észt arány után). Ráadásul jelentős javulás a húsz éve mért 6,4 %-os, és a tíz évvel ezelőtti 4,6 %-hoz képest.
Sőt, az igazsághoz még az is hozzá tartozik, hogy a magyar dolgozók 60%-a, ha nem is feltétlenül könnyen, de azért megoldja, hogy az utasítás jellegű, kötött és rugalmatlan munkaideje ellenére (pontosabban terhére!) 1–2 órára simán kivonja magát önhatalmúlag a napi munkából.
De ez, a főként a hazánkfiaira jellemző paradox munkavégzési metódus (a 3. legnagyobb arányszám Portugália és Litvánia után) azt is egyértelműsíti, hogy ha a hazai törvényi szabályozás szintjén sajna még messze nem, de a gyakorlatban egyre inkább teret nyer – a még az ipari forradalom idejétől származó és azóta alaposan berögzült és paradigmatikussá vált munkaidőalapú munkavégzéssel szemben – a cél (elvégzendő-feladat) fókuszú feladatellátási gyakorlat.
