A legfiatalabb munkaszüneti ünnepnapunk
A harminc éven át
kimondani is félt, átértelmezni, illetve eltusolni próbált, manapság pedig már inkább kisajátítani igyekezett („I can't calm, I'm Hungarian”...) októberhuszonhárom 1991. óta munkaszüneti nap. És nem mellesleg persze, az 1956-os forradalom és
szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának
ünnepnapja.
1956. októberének
második felében az országszerte meginduló – akkor még döntően "csak" szociális elégedetlenségből fakadó és az akkori lengyelországi eseményekkel szolidaritást kifejezni kívánó – egyetemi diákmegmozdulások pár nap alatt általános reformokat követelő
mozgalommá váltak, amelyek aztán a budapesti Bem-szobornál tartott szimpátiatüntetésben,
illetve rendszerellenes tömegdemonstrációban csúcsosodtak ki október 23-án. Az
aznap kora délután a Bem szobornál összegyűlt tömeg kora estére a Parlament elé
vonult, ahol a közel kétszázezer főre gyarapodott tiltakozók meghallgatták Nagy
Imre reformokat ígérő beszédét, közben a tüntetők egy másik csoportja
ledöntötte a Dózsa György úti Sztálin-szobrot. Késő estére pedig a Magyar Rádió
épületénél valódi ostromállapot alakult ki: a fegyverhez jutott – és a
követeléseiket a rádión keresztül terjeszteni kívánó – tüntetők és az épületet
védő ÁVH-sok közötti tűzharccal gyakorlatilag megkezdődött a magyar nép proletárdiktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás elleni fegyveres
felkelése, amely aztán a fegyveres felkelők ellenállásának szovjet csapatok
általi vérbe fojtásával és teljes felmorzsolásával fejeződött be november 11-én.
A forradalom leverését
követően tilos volt október 23-át nemhogy megünnepelni, de még - forradalomként - említeni is. A hivatalos álláspont szerint „ellenforradalom” zajlott, melyet
„reakciós” és „köztörvényes elemek” szerveztek. Az 1980-as évek végének közeledtével kezdett aztán ’56 valódi
története széles nyilvánosságot kapni. 1988-ra már Nagy Imre és az ötvenhatosok rehabilitációjának követelése is "mindennapossá" vált, rá egy évre pedig, több
százezres tömeg előtt temetik újra a kivégzett miniszterelnököt és mártírtársait.
Mindezeken innen és túl, október 23-a történelmi jelentőségét az is jól példázza, hogy Bethlen Gábort, Erdély aranykorának megteremtőjét is október 23-án (csak kicsit korábban, 1613-ban) választotta meg fejedelemmé a kolozsvári országgyűlés,
1989-ben aztán az akkori megbízott államfő, Szűrös Mátyás, a Parlamentnél összegyűlt százezres tömeg előtt ezen a napon kiáltja ki a III. magyar demokratikus köztársaságot, az új, demokratikusan választott országgyűlés pedig 1991-ben hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánítja október 23-at, amely így válik az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának ünnepnapjává. És munkaszüneti nappá.
A TEHETSÉG pop-science pszicho szociológiája
„Hinnünk kell, hogy TEHETSÉGESEK vagyunk valamiben, és hogy ezt a valamit bármi áron el kell érnünk.” (Marie Curie)
"A TEHETSÉG a kétely ellenére történő cselekvés képessége." (Annet Huizing után szabadon)
„A TEHETSÉG nyeri a meccset, de a csapatmunka nyeri a bajnokságot!” (Michael Jordan)
„TEHETSÉGES az, aki többet tud, mint amennyit tanult.” (Osváth Ernő)
"Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, középiskolai eredményeim közepesek voltak. Nem úszom túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos és tizenegyszer tiltott el az orvos az uszodától. Ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék: Mindig én akartam jobban. Ez az én TEHETSÉGEM.” (Benedek Tibor)
"Nem a TEHETSÉG, hanem az "égő vágy" tesz győztessé" (Jim Dornan)
Szeszmentesen nem termel rendesen szenet sem
Egy évig terjedő fogház és akár 10 ezer korona pénzbüntetés terhe mellett szigorú alkoholtilalmat vezettek be a Tanácsköztársaság vezetői Magyarországon. És bár a radikális alkoholellenesség mind a hazai baloldali értelmiségi körökben, mind a nemzetközi munkásmozgalomban a dicsőséges 133 napnál jóval korábbra nyúlik vissza, az akkori hazai proletárok (bányászok, kohászok, mezőgazdasági munkások) tetszését mégsem nyerte el…:
A széntermelés hanyatlásának fő oka a szesz hirtelen elvonása a munkásoktól. Csak tessék ezen gondolkozni, elvtársaim. Ez nemcsak a bányamunkásokra áll, hanem áll a nehéz vasipari munkásokra is. Én dolgoztam vasolvasztóban és voltam lent a bányák mélyén is. Ott a vasolvasztóban, ahol félig meztelenül, 40 fokos melegben dolgozik a munkás, ha egy fél napig állandó szomjúságát vízzel öblögeti le, akkor egy fél nap múlva kolerát kap. Minden pohár bortól pedig erőre kap és ezzel szomjúságát valóban csillapitani tudja. Az ital nem luxus-cikk, hanem életszükségleti cikk annál a kohómunkásnál. Mindez vonatkozik a bányamunkásokra is. Tessenek lemenni egyszer a bányák mélyébe, arra a nyirkos, sáros talajra, majd meg fogják látni, hogy ha ott vízzel élne a bányamunkás, akkor egy pár nap alatt kidőlne és nem tudna dolgozni, nem tudna termelni. Kérem az igen t. tanácsgyűlést, hogy ezt a dolgot jól szívlelje meg. Amit a kohómunkásokra és a bányamunkásokra mondtam, vonatkozik a mezőgazdasági munkásokra is. Annak a mezőgazdasági munkásnak, aki napkeltétől napnyugtáig dolgozik a legforróbb nyárban, életszükséglete egy pohár bor, mert ez vizén élve, csak úgy kidőlne, mint a bányamunkások vagy a kohómunkások. Felpuffadna!”
Ferenc Jóska nyilvánította munkaszüneti nappá
I. István annak idején még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, erre a napra hívta
össze Fehérvárra a királyi tanácsot és hirdetett törvénynapot.
Az ünnep dátumát aztán I. (Szent) László királyunk tette át augusztus 20. napjára, mert 1083-ban VII. Gergely pápa hozzájárulásával a székesfehérvári bazilikában ezen a napon emeltették oltárra I. István földi maradványait, amely István szentté avatásával volt egyenértékű.
I. (Nagy) Lajos uralkodásától kezdve egyházi ünnepként élt tovább, azonban 1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s ekkor az augusztus 20-án ünnepelt Szent István-nap kimaradt az egyházi ünnepek sorából.
Mária Terézia 1777-ben újból, immáron nemzeti ünnepként vetette fel a naptárakba. A Szent Jobbot pedig visszaszerezvén az akkori Raguzából, a mai Dubrovnikból, Bécsbe, majd végül Budára vitette. A relikviát ettől kezdve viszik körmenetben végig a magyar fővárosban.
Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg az ünnepet, hiszen Szent István - sok egyéb mellett - a független magyar állam talán legemblematikusabb szimbóluma. Az 1867-es kiegyezés után azonban az ünnep visszanyerte régi fényét, sőt 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig elrendelték a középületek címeres zászlóval történő fellobogózását is.
A Szent István kultusz aztán a Horthy-korszakban kapott fényes lendületet, olyannyira, hogy 1927-ben, illetve -től vált 'augusztushúsz' részévé, majd elmaradhatatlan látványosságává a tűzijáték. A szentistvánozás csúcspontját pedig 1938. jelentette, amikor a szent király halálának 900. évfordulója alkalmából, a Szent István-emlékév részeként, emelték augusztus 20-át nemzeti ünneppé.
Az 1945 utáni proletárdiktatúra számára az ünnep – vallási és nemzeti-függetlensági tartalma miatt – nem volt vállalható, így szükségesnek tartották annak tartalmi megújítását:
- először az új kenyér ünnepének nevezték el (bár augusztus 20-át nemcsak ekkortól tartják az új kenyér ünnepének, sok helyen régen is e napon sütöttek először új búzából őrölt kenyeret),
- az új alkotmány hatályba lépését is 1949. augusztus 20-ra időzítették, így 1949-től augusztus 20. az alkotmány napjaként is szerepelt, 1950-től pedig a Magyar Népköztársaság hivatalos állami ünnepévé is vált, megtartva persze munkaszünetinapságát. .
1966. augusztus 20-án rendezték meg először a debreceni virágkarnevált. A mára egyhetes rendezvénnyé nőtt programsorozat központi elemét a több százezer szál élővirágot, valamint számos, 5 méter magas és 12 méter hosszú virágkompozíciót felvonultató, Európában is egyedölálló felvonulást manapság is augusztus 20-án tartják.1983. augusztus 20-án mutatták be azIstván, a királycímű magyar rockoperát a városligeti szánkózódombon, amit azóta Királydombnak neveznek.Több mint negyvenévnyi szünet után, 1989 óta ismét a régi hagyományok mentén, de már új elemeket is bevetve rendezik meg augusztushúszat. tisztavatással, légi parádéval, ünnepi szentmisével, a Szent jobb-körmenettel, a Virágkarnevállal, népművészeti előadásokkal, koncertekkel, gasztroélményekkel és az ország számos pontján nagyszabású tűzijátékkal színesítik, s teszik emlékezetessé az ünnepet (amelyek 2020-ban aCOVID-19 járvány miatt jórészt elmaradtak)
Az első szabad választások után létrejött Magyar Országgyűlés 1991. március 5.-én a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23. - közül 'augusztushúszat' emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepévé (és persze munkaszüneti nappá).
És vannak, akik szerint a gólyák is igen fontos mérföldkövüknek tekintik ezt a napot, mert állítólag augusztus 20-a után indulnak messzi vándorútjukra.
Nem majombolygó, hanem egérutópia
Egy elégedett munkaközösség, amelyből eltűnnek a célok, a kihívások, és/vagy az alkalmazkodás kényszere, elveszti értelmét és túlélőképességét.
(John B. Calhoun 'Egér-utópia' / 'Universe 25' kutatási eredményeinek szervezetelméleti parafrázisa)
VÁLTOZÓ MUNKA-TÉR-ERŐ: Pusztító présbe hajszolja a dolgozókat a végtelen növekedés mítosza?
Az egészségügyi és az egészségügyben dolgozók májuseggye
KATAFLAM Medical Music:
ÉNEK: Kata - Aki jól fest, odaadó ápolóDOB: Dr. Dobos - könyöklő dobos-bőrgyógyász, dermatológus, aranytestű félisten
BASS: Dr. Papp - pszihoterapeutam a lélek mérnöke,
GITÁR: Prof. Szt. Miklós - aki nagyon szereti a gyermekeket
gyerek.házi.munka
A Harvard Study of Adult Development kutatás nyomán gyakran idézett pop-science üzenet, mely szerint:
a gyerekkori házimunka sikeresebb és boldogabb felnőttkort eredményez”
– túlzó leegyszerűsítés.
A rendelkezésre álló longitudinális és fejlődéslélektani kutatások ugyanakkor arra valóban rámutatnak, hogy a rendszeres, életkornak megfelelő gyerekkori házimunkavégzés együtt járhat olyan készségek és attitűdök fejlődésével, mint a felelősségvállalás, az együttműködési készség, az önhatékonyság, vagy épp a közösséghez való hasznos tartozás élménye. Ezek a jellemzők pedig, hosszabb távon bizony kedvezően befolyásolhatják az iskolai, majd a munkahelyi közösségi alkalmazkodást és sikeres boldogulást.
A gyerekek a játék kezdeményezésére és a benne való aktív részvételre (adott esetben a közösségi együtt-működésre) irányuló motivációját evolúciós örökségként tarjuk számon, amely minden humán társadalomra, és korra egyaránt jellemző. A felnőttkori szerepekre való felkészülés jegyében, már a vadászó-gyűjtögető társadalmakban is sokáig hagyják/hagyták játszani a gyerekeket, hasonlóan korunk gyereknevelési szokásaihoz. Azzal az óriási különbséggel, hogy a vadászó-gyűjtögetők gyerekei bizonyos életkort követően, játékos formában és közösségi felügyelet alatt, de már részt vesznek a konkrét munkavégzésben (az élelem megszerzésében és más közösségi tevékenységekben). Sőt, bizonyos életkort követően, jellemzően 8-10 éves kor után, már "meg is teremtik" a létfenntartásukhoz szükséges élelem nagy részét, vagy annál akár többet is.
Ahol apa vigyáz a gyerekre
Bár, a Journal of Marriage and Family folyóiratban megjelent vonatkozó kutatás szerint, az 1965 és 2012 közötti időszakban az apák közvetlen gyermekgondozási (etetés, fürdetés, pelenkázás, lefektetés, felügyelet, játék, olvasás, házi feladatban segítés stb.) ideje majd’ megnégyszereződve napi 59 percre, az anyukáké pedig közel megduplázódva 104 percre nőtt, sőt a 2024-es American Time Use Survey (ATUS) időmérleg-adatai alapján a gyermekes férfiak naponta átlagosan már 67 percet, a nők pedig 107 percet fordítottak elsődleges gyermekgondozásra, mégis még mindig bőven kijelenthető az, hogy
20 év múlva csak a gyerekeid fognak emlékezni arra, hogy túl sokat dolgoztál."
Ausztriában, a 2019 őszétől érvénybe lépett szabályozás értelmében, az újdonsült apukák – ha a gyermekük születését megelőzően legalább három hónappal jelezték a várható gyermekáldást a munkáltatójuknak – egy hónap apaszabiban, úgynevezett Papamonat-ban (papahónapban) részesülhetnek, míg nálunk, Magyarországon, egy gyermek születése esetén 2023. január 1-től már 10 munkanap pótszabadság illeti meg az apát, melynek idejére az apának távolléti díj jár. (a dolog aprócska szépséghibája, hogy az apukák csak az apaszabadság első 5 napjára kapják meg a távolléti díj 100%-át, a második 5 napra annak csak a 40%-a jár...)
Finnországban a 2022 augusztusában életbe lépett szabályozás szerint, mindkét szülő 160-160 nap szülői szabadságra jogosult, amelynek egy része átruházható a másik szülőre. Spanyolországban 2021. január 1-től, gyermekük születése után 16 hét fizetett szabadság jár az apukáknak - pont annyi, mint az anyukáknak! A 2025. július 31-től hatályos új szülési és gyermekgondozási szabályozás értelmében, kétszülős családok esetében mindkét szülő jogosultsága 16 hétről 19 hét fizetett szabadságra emelkedik. Egyszülős családok esetében az egyedülálló szülő teljes jogosultsága pedig 16 hétről 32 hétre emelkedik.
De még mielőtt elkezdnénk a sógorokra mutatgatni, hogy lám, ők, ott a hófödte Alpokban, már megint mennyivel előrébb/magasabban/jobban járnak, mint mi, itt a Kárpátok ölelte teknőben, érdemes azt is meghallani, hogy a „papamonat” idejére az osztrák apukák fizetés helyett napi kb. 55 euró, vagyis összesen mintegy 700 euró támogatásban (Familienzeitbonus) részesülnek (a havi bruttó átlagbér egyébként 3800-4300 euró KÖZÖTT van odaát!), vagyis ez a lehetőség sokkal inkább a magyar – igaz, csak az anyukáknak járó – csecsemőgondozási díjra (CSED-re) hasonlít, mintsem fizetett távollétre.
A csecsemőgondozási díj (CSED) a gyermek születéséhez kapcsolódó, a kieső jövedelem pótlását szolgáló, egészségbiztosítási jogviszonyhoz kötött, pénzbeli juttatás, amely a születést követő 168. napig jár, és mértéke a napi jövedelem 100%-a.
Eme friss, trendi, és mindenképpen előre mutató osztrák rendelkezés, ha tömegesen nem is, de várhatóan azért megnövelheti (de önmagában nem garantálja!) az apukák kedvét, hogy a baba születése utáni nagyon fontos – és az egész család számára elég „húzós” – időszakban otthon legyenek, segítve, támogatva az anyukát, no meg az új jövevényt, hogy bele tudjanak rázódni a családalapítás vagy családbővülés teremtette merőben új helyzetbe
Japánban, ahol legalább hat hónapnyi fizetett szabadságot kínálnak a gyermek születése után az apáknak, 2017-ben mindössze húszból egy apa élt ezzel a lehetőséggel.Az Európai Unióban a 25–54 éves, gyermeket nevelő szülők körében a férfiak foglalkoztatottsági rátája 90,0%, a nőké pedig 72,2%, vagyis az úgynevezett „parenthood employment gap” (gyermekvállalásos foglalkoztatási rés) 17,8%. Magyarországon ez a különbség jóval nagyobb: a 0–2 éves gyermeket nevelő apák 88%-a dolgozik, addig az azonos helyzetben lévő anyák tényleges foglalkoztatottsága mindössze 12–19% között mozog, ami 70%-ot meghaladó rést eredményez (a gyermekvállalás munkaerőpiaci negatív hatása a nők esetében Magyarországon az egyik legerősebb a fejlett országok között).
Persze mindez azt is jelenti, hogy amíg sógorkoma – a sógorasszonnyal együtt – otthon babázik, a kieső munkavégzését a munkahelyén valakinek pótolni kell. És bár csak egy hónapról van szó, vélhetően ez a pótlás – ha nem tudják belső munkaszervezéssel, esetleg időszakos munkaerő-kölcsönzéssel megoldani – vélhetőleg keletről, nem kis részben Magyarországról fog történni, tovább súlyosbítva a hazai munkaerő-piaci helyzetet. Másrészről viszont kiválóan illeszkedik a fejlett ipari országokban egyre inkább jellemzővé váló munkaidőcsökkentési törekvésekbe.
És bár lehet, hogy az anyagi javak növekedése
determinálta életszínvonal nem emelkedik (netalántán még csökken is valamicskét),
de egyúttal egy teljesebb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb életvitelre (és munkavégzésre) adatik
meg a lehetőség. Erre pedig tényleg lehet némi „irigységgel” gondolni…
Kerékpáros = foglalkoztatási katasztrófa
A közismert anekdota szerint, egy bankár, közgazdászok társaságában az alábbi eszmefuttatást eresztette meg:
"A kerékpáros gazdasági és foglalkoztatási katasztrófa:
- Nem vásárol autót, és nem vesz fel hitelt, hogy azt kifizesse, és még csak biztosítást sem köt rá.
- Nem tankol üzemanyagot, nem költ javításra vagy parkolásra, és nincs szükség újabb autópályák építésére sem.
- Nem hízik el, így nem költ gyógyszerekre, kórházakra-patikákra, fogyasztó csodaszerekre, és fitnessbérletre és személyi edzőre.
Röviden: semmivel sem járul hozzá egy adott ország GDP-jéhez, és a munkahely-diverzitásához, sőt, miközben minden egyes új McDonald’s étterem legalább harminc munkahelyet teremt:
- 10 kardiológusnak
- 10 fogorvosnak
- 10 dietetikusnak
- 20-30 étteremi dolgozónak (beleértve nyugdíjasokat és megváltozott munkaképességűeket) is!
Akkor mi szolgálja jobban a gazdaság és a foglalkoztatás-politika érdekeit – a kerékpáros vagy a gyorsétel?!?! De van rosszabb is: a GYALOGOS – mert ők még kerékpárt sem vásárolnak..."
