A vezetés nem jutalom, hanem szakma: a mikromenedzsment nem HIBA, hanem HIÁNY

Átáll(ít)ás

az átáll(ít)ást követő 10 napban mindenki legyen jóval körültekintőbb és óvatosabb a közlekedésben és a munkában is. A munkavédelmi szempontból magas kockázatú tevékenységeket érdemes elhalasztani és mindenképpen célszerű több munkaközi szünetet beiktatni a munkavégzés során.

Ráadásul az óraátállításból eredő munkaóra-különbözetek elszámolása is fejfását okoz mind a munkavállalók, mind a munkáltatók számára. Az Mt. és a vonatkozó kormányrendelet szerint a munkavállaló beosztás szerinti napi vagy heti munkaidejét legfeljebb egy órával meghaladhatja, ha a téli időszámítás kezdete a munkaidő-beosztás szerinti munkaidőre esik. De a téli időszámításra történő átállás esetén az óraátállításból eredő munkaóra-különbözetek elszámolása különböző módon kezelendő órabéres és havidíjas díjazás esetén, a keletkező többletórák nem generálnak a munkaidő-kereten felül végzett munkát, havibéres díjazás esetén a havibér, órabéres díjazás esetén a ténylegesen ledolgozott munkaidő az irányadó.

A legfiatalabb munkaszüneti ünnepnapunk

A harminc éven át kimondani is félt, átértelmezni, illetve eltusolni próbált, manapság pedig már inkább kisajátítani igyekezett („I can't calm, I'm Hungarian”...)  októberhuszonhárom 1991 óta munkaszüneti nap. És nem mellesleg persze, az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának ünnepnapja.

1956. októberének második felében az országszerte meginduló – akkor még döntően "csak" szociális elégedetlenségből fakadó és az akkori lengyelországi eseményekkel szolidaritást kifejezni kívánó – egyetemi diákmegmozdulások pár nap alatt általános reformokat követelő mozgalommá váltak, amelyek aztán a budapesti Bem-szobornál tartott szimpátiatüntetésben, illetve rendszerellenes tömegdemonstrációban csúcsosodtak ki október 23-án. Az aznap kora délután a Bem szobornál összegyűlt tömeg kora estére a Parlament elé vonult, ahol a közel kétszázezer főre gyarapodott tiltakozók meghallgatták Nagy Imre reformokat ígérő beszédét, közben a tüntetők egy másik csoportja ledöntötte a Dózsa György úti Sztálin-szobrot. Késő estére pedig a Magyar Rádió épületénél valódi ostromállapot alakult ki: a fegyverhez jutott – és a követeléseiket a rádión keresztül terjeszteni kívánó – tüntetők és az épületet védő ÁVH-sok közötti tűzharccal gyakorlatilag megkezdődött a magyar nép a proletárdiktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás elleni fegyveres felkelése, amely aztán a fegyveres felkelők ellenállásának szovjet csapatok általi vérbe fojtásával és teljes felmorzsolásával feje­ződött be november 11-én.

A forradalom leverését követően tilos volt október 23-át nemhogy megünnepelni, de még - forradalomként - említeni is. A hivatalos álláspont szerint „ellenforradalom” zajlott, melyet „reakciós” és „köztörvényes elemek” szerveztek. Az 1980-as évek végének közeledtével kezdett aztán ’56 valódi története széles nyilvánosságot kapni. 1988-ra már Nagy Imre és az ötvenhatosok rehabilitációjának követelése is "mindennapossá" vált, rá egy évre pedig, több százezres tömeg előtt temetik újra a kivégzett miniszterelnököt és mártírtársait.

Mindezeken túl október 23-a történelmi jelentőségét az is jól példázza, hogy 

amellett, hogy Bethlen Gábort, Erdély aranykorának megteremtőjét is október 23-án (csak kicsit korábban, 1613-ban) választotta meg fejedelemmé a kolozsvári országgyűlés,

1989-ben az akkori megbízott államfő, Szűrös Mátyás, a Parlamentnél összegyűlt százezres tömeg előtt ezen a napon kiáltja ki a III. magyar demokratikus köztársaságot, az új, demokratikusan választott országgyűlés pedig 1991-ben hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánítja október 23-at, amely így válik az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának ünnepnapjává. És munkaszüneti nappá.

Szeszmentesen nem megy

Egy évig terjedő fogház és akár 10 ezer korona pénzbüntetés terhe mellett szigorú alkoholtilalmat vezettek be a Tanácsköztársaság vezetői Magyarországon. És bár az alkoholellenesség a baloldali értelmiségi körökben, illetve a nemzetközi munkásmozgalomban a dicsőséges 133 napnál jóval korábbra nyúlik vissza, a proletárok (bányászok, kohászok, mezőgazdasági munkások) tetszését mégsem nyerte el…:

A széntermelés hanyatlásának fő oka a szesz hirtelen elvonása a munkásoktól. Csak tessék ezen gondolkozni, elvtársaim. Ez nemcsak a bányamunkásokra áll, hanem áll a nehéz vasipari munkásokra is. Én dolgoztam vasolvasztóban és voltam lent a bányák mélyén is. Ott a vasolvasztóban, ahol félig meztelenül, 40 fokos melegben dolgozik a munkás, ha egy fél napig állandó szomjúságát vízzel öblögeti le, akkor egy fél nap múlva kolerát kap. Minden pohár bortól pedig erőre kap és ezzel szomjúságát valóban csillapitani tudja. Az ital nem luxus-cikk, hanem életszükségleti cikk annál a kohómunkásnál. Mindez vonatkozik a bányamunkásokra is. Tessenek lemenni egyszer a bányák mélyébe, arra a nyirkos, sáros talajra, majd meg fogják látni, hogy ha ott vízzel élne a bányamunkás, akkor egy pár nap alatt kidőlne és nem tudna dolgozni, nem tudna termelni. Kérem az igen t. tanácsgyűlést, hogy ezt a dolgot jól szívlelje meg. Amit a kohómunkásokra és a bányamunkásokra mondtam, vonatkozik a mezőgazdasági munkásokra is. Annak a mezőgazdasági munkásnak, aki napkeltétől napnyugtáig dolgozik a legforróbb nyárban, életszükséglete egy pohár bor, mert ez vizén élve, csak úgy kidőlne, mint a bányamunkások vagy a kohómunkások. Felpuffadna!”

SZERETI ÖN A PRÓBAIDŐT? (széljegyzet az onboarding margójára)

EINHELL Operations

Hozzáadatlan érték

Az a bizonyos hozzáadott érték – nagyon leegyszerűsítve – a munkahelyeken dolgozó munkavállalók által megtermelt javak után keletkező pluszbevételt jelenti. Másképp fogalmazva: ha vesszük a kész termék/szolgáltatás végső eladási árát és ebből kivonjuk a szükséges nyersanyagok, alkatrészek, szolgáltatások beszerzési értékét – tehát az összesített vételi árat –, akkor ami marad, az a hozzáadott érték. Önmagában a hozzáadott értékből, persze, nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni - például egy ország gazdaságáról vagy egy  vállalat teljesítményéről -, de az mindenképpen megfontolandó, hogy

• Egyes elemzői becslések szerint, 2025-ben egy egymillió euró értékű gépből jellemzően mindössze 50 ezer eurónyi értéket állít elő a magyar ipar, a többit, az elektronikát, a szoftvereket, a know-how-t mind-mind máshol adják hozzá;
• az Európai Bizottság 2022 májusában megjelent gazdasdági jelentése szerint, a Magyarországra jellemző alacsonyabb árszint és hosszabb munkaidő hatásainak kiszűrése után, egy hazai dolgozó átlag 32 százalékkal kevesebb hozzáadott értéket teremt egy átlagos uniós munkavállalónál.
  
• az OECD 2016-os adatai szerint a magyar export hozzáadott értéke 56% körüli, amely uniós szinten a negyedik legalacsonyabb érték. Ráadásul majdnem kétharmada a feldolgozóiparban keletkezik, míg a jellemzően magas hozzáadott értékű szolgáltató szektor részesedése mindössze egyharmados idehaza.
• sőt mi több (illetve kevesebb), az egyre erősödő járműipari szektorban - amely Magyarországon, 2017-ben, csaknem a magyar feldolgozóipar harmadát tette ki, és a teljes magyar export ötödét adta, csaknem 176 ezer embert, a teljes hazai munkaerő négy százalékát, foglalkoztatva - is le vagyunk maradva a régióban: a járműexport tekintetében 10 százalékponttal kisebb a magyar hozzáadott érték, mint a szlovák; de a gumi- és műanyagtermékekben is a magyar a legalacsonyabb régiós érték; sőt még a viszonylag magas hozzáadott értékű IT-szektorban is a román hozzáadott érték magasabb a miénknél.
• A Magyarországon működő összes vállalkozás mindössze 1,5 százalékát kitevő, nagyjából 15 ezer külföldi irányítású/tulajdonú leányvállalatnál foglalkoztatott, a teljes magyar munkavállalói bázis 23%-át (700 ezer munkavállaló) kitevő dolgozói réteg, az összes magyarországi termelési érték 52%-át, illetve a hozzáadott érték 41%-át termeli meg.
  

Az adatokból és elemzésekből egyértelműen kirajzolódik, hogy a relatíve és az abszolút értékben is alacsony hazai hozzáadott érték nagyrészt annak tudható be, hogy bár a feldolgozóiparunkban a végtermék gyakran prémium kategóriásnak számít (lásd a kecskeméti Mercedest), de az előállítás során nagyrészt máshol kifejlesztett (és ott magas K+F hozzáadott értéket teremtő) importált termékeket rakosgatnak itt össze, és aztán ezek a kész vagy félkész termékek kerülnek tovább-exportálásra. Azaz kishazánk egyelőre még csak egy alacsony hozzáadott értékkel bíró – ráadásul igen költségérzékeny – hatalmas alkatrészraktár és a tömeggyártásra ráállt összeszerelő üzem, amelynek felzárkózását  nemcsak Európa élvonalához, de már a többi közép-európai országhoz is, egyre inkább hátráltatja a magas – alapvetően német – autóipari kitettségen kívül, az automatizációra való alacsony affinitás és a foglalkoztatási költségek erőteljes – sok hazai vállalkozás által egyszerűen kigazdálkodhatatlan – növekedése.

(Rút kiskacsa) ...azoknak, akiknek a munkájuk miatt autóval kell dolgozniuk

Ami az amerikai autótörténelemben a Ford T-modell (a „Bádogböske”), vagy a németben a Volkswagen Typ1 (a „VW bogár”), az olaszban a FIAT 500 (Cinquecento), az a franciában a Renault L4, de még inkább a Citroen 2CV. 

A "Kacsa” megalkotásánál azokat célozták meg „akiknek munkájuk miatt autóval kell járniuk, és akiknek túl drága egy hétköznapi autót megvenni." - és elsősorban nem a városi kispénzű proletárokra, hanem a vidéki állatorvosokra, orvosokra, szülésznőkre, papokra, gazdálkodókra, őstermelőkre, piacozó kereskedőkre és családjaikra gondoltak: 

A 2CV Fourgonnette kisteherautó például összecsukható-kivehető ülésekkel és hátsó oldalablakokkal rendelkezett, így egy kereskedő a hétvégén családi járműként, hétközben pedig fuvarozási tevékenységre használhatta.

• az autónak négy személy mellett 50 kg terhet is el kellett tudnia fuvaroznia;
• át kellett tudjon menni egy frissen szántott területen az általa szállított kosár tojás összetörése nélkül;
• egy teljesen gyakorlatlan sofőrnek is el kellett tudni vezetnie;
• olcsónak, alacsony fenntartási költségűnek (3 liter fogyasztás százon) és egyszerűen szervizelhetőnek kellett lennie. 

A fenti elvárásoknak megfelelően, az első készre jelentett 2CV még egyetlen fényszóróval és féklámpával volt ellátva - egyrészt ez volt a törvény által előírt minimum, másrészt úgy gondolták, hogy a kiváltani szánt lovaskocsikon még ennyi sincs… - és hiányzott belőle az elektromos indító, és a zárható vezetőajtó is. Az üzemanyagszint mérőpálcával volt ellenőrizhető, a sebességmérőt a szélvédő oszlopra rögzítették (az egyetlen másik műszer egy ampermérő volt), vászontetővel rendelkezett, és csak szürke színben volt kapható.

1939 közepén 250 autóból álló kísérleti sorozatot gyártottak, és meg is kapta a francia piacra való engedélyt, de a II. világháború megakadályozta a tömeggyártást, így a Citroën csak 1948. október 7-én mutatta be hivatalosan a párizsi szalonban. A heves kritikák ellenére

Ez egy olyan tervező alkotása, aki szinte mazochista hévvel csókolta meg a megszorítások korbácsát"Van hozzá konzervnyitó?"Csúnyasága és primitívsége ellenére a 2CV egy nagyon érdekes autó...”

a 2CV óriási hatással volt a francia lakosság alacsony jövedelmű dolgozóinak életére és példátlan kereskedelmi sikert aratott: az értékesítés megkezdését követően pár hónapon belül már hároméves várólista alakult ki, amely hamarosan öt évre nőtt. Abban az időben egy használt Kacsa drágább volt, mint egy új, mert a dolgozónak nem kellett várnia rá…. 

Az utolsó Kacsa 1990-ben, összesen pedig 5.114.961 példány hagyta el a fészket (amelyekhez még közel 2 millió Dyane és Mehari licence is társul).

Csókosok, ejtőernyősök és egyéb protekciósok

WILL TO PREPARE: coach-változatok ugyanarra a témára

Ha a dolgozó embert humán erőforrásnak tekintjük...

Ha a dolgozó embert

a homo sapiens (értelmes embert)
a homo laborans-t (tevékeny/munkát végző embert)
a homo habilis-t (ügyes/ügyes kezű embert)
a homo faber-t (csináló/készítő embert)
a homo ergaster-t (munkás/dolgozó embert)

humán erőforrásnak tekintjük, és ráadásul annak is nevezzük, akkor nagy valószínűséggel erőforrásként, és nem emberként, bánunk vele. 

Csak van egy szám...?!

"Csak van egy szám, amit ha elérek...?!"

Nincs siker cél nélkül, és nincs cél (formalizált cél)kitűzés nélkül!

A Tesla igazgatótanácsa 2025. szeptember elején a Tesla CEO-jának (Elon Musk) számára 1 billió dolláros TÉR kompenzációs csomagot javasolt, amelyet abban az esetben kap meg, ha teljesíti az ambiciózus teljesítmény-célkitűzéseket: 1) a Tesla értékét 8,5 billió dollárra növeli ; 2) 12 millió autót ad el; 3) 1 millió robotaxit helyez üzembe a következő évtizedben. A Tesla igazgatótanácsának elnöke szerint a csomag célja, hogy a vezérigazgató figyelmét a Tesla jövőjére összpontosítsa. Ha a kitűzött célokat nem éri el, nem kap semmit.

Minek nevezzelek?

A II. ipari forradalom – a gőzgépek és szövőgépek, a tömeggyártás, az elektromosság, a szolgáltatás-, infrastruktúra-, közlekedés- és tudomány-fejlődés, valamint az urbanizáció – pápája (XIII. Leo) 1891-ben kiadott enciklikájában fejtette ki elsőként a munkára, illetve a (gyári)munkás és a munkaadó viszonyára vonatkozólag a keresztény tanítást, egyszerre bírálva a korlátlan piaci versenyt és az államközpontú szocializmust (marxizmus), illetve olyan ügyeket emelve be az egyházi kánonba, mint a munkások bérezése vagy a szakszervezetek szerepe. Nevének megválasztásával az új pápa, XIV. Leó egyértelműen jelezte azonosulását és elkötelezettségét névelődje „munkásközpontú” munkásságával.

XIV. Leó pápa - első interjújában, amelyet pápává választása óta adott - élesen bírálta Elon Musk 1 billió dolláros TÉR csomagját, és figyelmeztetett, hogy a hatalmas vagyonok koncentrációja súlyos társadalmi feszültségeket okozhat: "Musk jutalma a globális egyenlőtlenség szimbóluma. Ha a társadalom értékrendje csak a pénz körül forog, nagy bajban vagyunk."

Maslow, stage1

A hazai munkásnő egykori szimbóluma: a konyhásnénicipő

A hazai szocialista korszak egyik jellegzetes lábbelije, az eredetileg a várandós kismamák számára tervezett, de a dolgozó munkásnők, ápolónők, cukrászok, fodrászok, gyári munkások, ,laboránsok,  pincérnők, takarítónők, egészségügyi és ruhaipari szakközép- és szakmunkásiskolások széles körében is népszerű munkaviseletnek számító egyszerű, sőt puritán, de praktikus, és a munkavégzéshez valóban kényelmes, ráadásul – nem utolsó sorban (!) – olcsó (a dolgozók számára is megfizethető árú) és kapható (nem hiánycikk) konyhásnénicipő volt:

9 órás nyomdai kötészeten jó szolgálatot tett.”Kényelmes volt egész nap álló munkánál.”Akkor nem szerettem, most viszont mit nem adnék érte.”Nagyon szeretem, sosem fájt a lábam.”
A (kismamák és) munkásnők szocialista korszakbeli „kötelező” viselete olyannyira bebetonozta magát nemcsak a munka, hanem a divat világába is, hogy egészen a rendszerváltásig, sőt még manapság is helyet követel magának a női ruhatárakban.

Cammino Minerario di Santa Barbara

"A kemény munka véd meg az elme és a lélek ráncaitól" - Helena Rubinstein

A szerény lengyel zsidó család nyolc lánya közül legidősebbként született Chaja Rubinstein, a kényszerházassága elől, pénz és nyelvtudás nélkül Ausztráliába szökvén (a hajon változtatva meg keresztnevét Szép Heléna után Helenára), mindössze 12 üveg házi arckrémet vitt magával anyja „kozmetikumai” közül (állítólag…), amely tégelytartalmak azonban, szemlátomást megvédték bőrét a perzselő ausztrál nap hatásaitól. 

Olyannyira, hogy az akkor 24 éves, gyönyörű – az ausztrál nők közül kirívóan – porcelánbőrű lány a hidratálókrémjének köszönhetően egy kozmetikai vállalatbirodalom alapjait rakta le, alapjaiban változtatva meg a szépségipart, és a mindennapok, tudományosan is alátámasztott, luxusává emelve a bőrápolást.

Nem bírót, hanem vezetőt!

Ferenc Jóska nyilvánította munkaszüneti nappá

I. István annak idején még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, erre a napra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és hirdetett törvénynapot.

Az ünnep dátumát aztán I. (Szent) László királyunk tette át augusztus 20. napjára, mert 1083-ban VII. Gergely pápa hozzájárulásával a székesfehérvári bazilikában ezen a napon emeltették oltárra I. István földi maradványait, amely István szentté avatásával volt egyenértékű.

I. (Nagy) Lajos uralkodásától kezdve egyházi ünnepként élt tovább, azonban 1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s ekkor az augusztus 20-án ünnepelt Szent István-nap kimaradt az egyházi ünnepek sorából.

Mária Terézia 1777-ben újból, immáron nemzeti ünnepként vetette fel a naptárakba. A Szent Jobbot pedig visszaszerezvén az akkori Raguzából (ma Dubrovnik), Bécsbe, majd végül Budára vitette. A relikviát ettől kezdve viszik körmenetben végig a magyar fővárosban.

Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg az ünnepet, hiszen Szent István - sok egyéb mellett - a független magyar állam talán legemblematikusabb szimbóluma. Az 1867-es kiegyezés után azonban az ünnep visszanyerte régi fényét, sőt 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig elrendelték a középületek címeres zászlóval történő fellobogózását is. 

A Szent István kultusz aztán a Horthy-korszakban kapott fényes lendületet, olyannyira, hogy 1927-ben, illetve -től  vált 'augusztushúsz' részévé, majd elmaradhatatlan látványosságává a tűzijáték. A szentistvánozás csúcspontját pedig 1938. jelentette, amikor a szent király halálának 900. évfordulója alkalmából, a Szent István-emlékév részeként, emelték augusztus 20-át nemzeti ünneppé.

Az 1945 utáni proletárdiktatúra számára az ünnep – vallási és nemzeti tartalma miatt – nem volt vállalható, így szükségesnek tartották annak tartalmi megújítását: 

• először az új kenyér ünnepének nevezték el (bár augusztus 20-át nemcsak ekkortól tartják az új kenyér ünnepének, sok helyen régen is e napon sütöttek először új búzából őrölt kenyeret), 
• majd az új alkotmány hatályba lépését 1949. augusztus 20-ra időzítették, így 1949 és 1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepeltették. 1950-ben az Elnöki Tanács a Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította.

1966. augusztus 20-án rendezték meg először a debreceni virágkarnevált. A mára egyhetes rendezvénnyé nőtt programsorozat központi elemét a több százezer szál élővirágot, valamint számos, 5 méter magas és 12 méter hosszú virágkompozíciót felvonultató, Európában is egyedölálló felvonulást manapság is augusztus 20-án tartják.1983. augusztus 20-án mutatták be azIstván, a királycímű magyar rockoperát a városligeti szánkózódombon, amit azóta Királydombnak neveznek.Több mint negyvenévnyi szünet után, 1989 óta ismét a régi hagyományok mentén, de már új elemeket is bevetve rendezik meg Augusztushúszat. Tisztavatással, légi parádéval, ünnepi szentmisével, a Szent jobb-körmenettel, a Virágkarnevállal, népművészeti előadásokkal, koncertekkel, gasztroélményekkel és az ország számos pontján nagyszabású tűzijátékkal színesítik, s teszik emlékezetessé az ünnepet (amelyek 2020-ban aCOVID-19 járvány miatt jórészt elmaradtak)

Az első szabad választások után létrejött Magyar Országgyűlés 1991. március 5.-én a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23. - közül 'augusztushúszat' emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepévé (és persze munkaszüneti nappá).

És vannak, akik szerint augusztus 20. után indulnak a gólyák messzi vándorútjukra.

Kishazánkban inkább második a HARMADIK GENERÁCIÓS ÁTOK